LITURGIKUS NAPTÁR

2015. január 6. (Kedd)

<< Vasárnap < Előző nap Következő nap > Vasárnap >>

5. hang

Szertartási útmutató

Lit . 6. Kedd – Úrjelenés (Vízkereszt)

Liturgikus szín: világos

Hétfőn du. nagy alkonyati istentisztelet Nagy Szt. Bazil Liturgiájával – A pap elmondja a kir. ajtó előtt Nagy Szt. Bazil Liturgiájának szokásos előkészületi imáit. Teljes liturgikus díszt ölt, az oltár elé járul és megkezdi a Szent Liturgiát: Áldott az Atya – Nép: Ámen. Jertek, imádjuk – 103. zsoltár, DM. Alleluja 3-szor, stb. az alkonyati istentisztelet rendje szerint. A 103. zsoltár olvasása idején a pap a zárt kir. ajtó előtt elmondja a nyolc esti imát, ezért ne siessenek, és ne is rövidítsék azt! – Nagy ekt. – Kath. nincs – Uram, teh. u. 6 szt.: ün., DM. ün. – Az Uram, teh. alatt tömjénezés, utána a pap az előkészületi asztalhoz megy, és elvégzi a proszkomídiát, de ezúttal a végén elbocsátót nem mond – DM.-re visszamegy az oltárhoz, és körmenetre indul a tömjénezővel és az evangéliumos könyvvel; a körmenet alatt a Szent Liturgia kis bemeneti imáját mondja – Enyhe világossága – Prok. hétfői – Olvk. (a kir. ajtó bezárul): ün. – Az első olvasmánycsoport (Ter 1,1-13; Kiv 14,15-18.21-23.27-29; Kiv 15,22-16,1) után (a kir. ajtó kinyílik) a pap az oltárnál énekli a közbevetett tropárt: „Megjelentél a világnak”, a nép a közepétől megismétli: „hogy megvilágosítsd...”, majd az ünnepi előversekre megismétli a tr. végét, DM.-re újra az egész tr. (előversek a húsvéti Liturgia II. antifónájának versei) – Ugyanezzel a renddel olvassák a második olvasmánycsoportot (Józs 3,7-8.15-17; 2Kir 2,6-14; 2Kir 5,9-14) – Tr. „A bűnösöknek és vámszedőknek”, az előző rend szerint (előversek a hétköznapi Liturgia II. antifónájából) – A harmadik olvasmánycsoport (Iz 1,16-20; Ter
32,2-10; Kiv 2,5-10) alatt a pap a Háromszorszent imáját mondja a Szent Liturgiából – Az olvk. befejezése u. kis ekt. – Fennhangja: Mert szent vagy – A Háromszorszent éneklésével áttérünk a Liturgia rendjére – Prok., al., áldv. ün. – Ap. Kor 143. (1Kor 9,19-27) – Ev. Lk 9. (Lk 3,1-18) – Valóban m. h. Tebenned örvendez – Amboni ima u. Előesti vízszentelés a Szerkönyv előírása szerint – Nagy elb. ün. – Áldás után a pap, kezében égő gyertyával az ambonon

Lit . 6. Kedd – Úrjelenés (Vízkereszt)

Liturgikus szín: világos

Kedden reggel nagy esti zsolozsma, lítia és kenyéráldás, reggeli istentisztelet – A pap epitrachelionba és felonba öltözik. A diakónus kinyitja a kir. ajtót, s égő gyertyával kezében kíséri a pap tömjénezését. Az oltár megtömjénezése után mindketten kimennek a királyi ajtón át az ambonra. A diakónus felszólítása után pap a tömjénezővel kelet felé keresztet jelezve mondja: Dicsőség a szent, egyvalóságú... (ha a nagy esti zsolozsmát külön végezzük, a kezdő áldás epitrachelionban, a zárt kir. ajtó előtt: Áldott a mi Istenünk) – A diakónus
visszamegy a szentélybe – Szokásos kezdet, alatta nagy tömjénezés, melynek végeztével a kir. ajtót bezárják, a pap leveszi a felont – Jertek, imádjuk u. a 4., 6. és 12. zsoltár – DM. Alleluja 3-szor, Uram irg. 3-szor, DM. – 24., 30. és 90. zsoltár – DM. Alleluja 3-szor, Uram irg. 3-szor, DM. – A királyi ajtó kinyílik, majd a pap az ambonon Izaiás énekét kezdi: „Velünk az Isten”, a nép ezt kétszer megismétli, majd az előversekre úgyszintén; végül a pap egyszer, a nép kétszer énekli azt – A pap bemegy a szentélybe, a kir. ajtó bezárul, a felolvasó pedig az imákat olvassa (Eltöltvén a napot, stb.) – A szentekhez végzett könyörgés után Háromszorszent, stb. – A kir. ajtó kinyílik, és a tropár énekelve: „A Jordánban való kereszteltetésedkor”, melynek végén a kir. ajtót bezárják – Uram irg. 40-
szer – DM. Ki a keruboknál – Az Úr nevében – Pap (az ambonon): Szent atyáink – Nagy Szent Bazil imája (Uram, Uram, ki megszabadítottál) – Jertek, imádjuk – 50. és 101. zsoltár – Pap (az ambonon): Manasszesz király imája (Mindenható Urunk, Ábrahámnak) – Háromszorszent stb. – A kir. ajtó kinyílik, és a kont. énekelve: „Kijelentéd magadat”, melynek végén a kir. ajtót bezárják – Uram irg. 40-szer – DM. Ki a keruboknál – Szent atyáink imái által – Záróima: Mindeneket fenntartó – Jertek, imádjuk u. a 69. és 142. zsoltár – Dox. olvasva – Közvetlenül utána lítiai sztichirák (a pap közben felont ölt, a diakónus kinyitja a kir. ajtót és tömjénezi a templomot): ün., D. ün., M. ün. – Ekténiák u. előv. szt.: ün., D. ün., M. ün. – Most bocs. u. tr. ün. egyszer a pap, kétszer a nép (ezalatt a pap a
diakónussal szokott módon háromszor megtömjénezi a tetrapod oldalait) – Kenyéráldás – Áldott legyen – A diakónus kezébe veszi az ötkenyértartót, és a déli ajtón át a szentélybe viszi – 33. zsoltár első része – Az Úr áldása... (ennek végén a pap a szentélybe megy, s leveszi a felont), és kezdődik a

Reggeli istentisztelet – Isten az Úr u. tr. ün. 2-szer, DM. ugyanaz harmadszor – Leül. ün. – Sokirgalmú – Magasztalás ün. – Leül. ün. – Ifjúságomtól – Prok. ün. – Ev. Mk 2. (Mk 1,9-11) – 50. zsolt. u. ev. csók. ün. renddel – Kánon és katav. ün. – III. óda u. ipak. ün. – VI. u. kont. és ik. ün. – IX. e. ün. előének – IX. u. fényének ün. (3-szor) – Dics.-re 4 szt.: ün., D. ün., M. ün. – Nagy dox. u. tr. ün. – Nagy elb. ün.

Ar. Szt. János Liturgiája – Antif. és bemv. ün. – Tr. ün., DM. kont. ün. – Háromszorszent h.: Akik Krisztusban – Prok., al., áldv. ün. – Ap. Tit 302. (Tit 2,11-14; 3,4-7) – Ev. Mt 6. (Mt 3,13-17) – Valóban m. h. ün. előének és IX.
irm. – Az amboni ima Ámen-je u. közvetlenül: „Az Úr szava...”, és indul a vízszentelési körmenet – Nagy vízszentelés a Szerkönyv előírása szerint – Utána a körmenet visszatér a templomba – Áldott legyen az Úr neve, majd ün. elb.-val a Liturgia rendes befejezése – Olajkenet.Kedden du. nagy alkonyati istentisztelet – Kath. nincs – Uram, teh. u. 6 szt.: uü. 3, Ker. János pr. 3, D. pr., M. ün. – Körmenet – Nagy prok.: A mi Istenünk – Előv. szt.: ün., D. Ker. János pr., M. ün. – Most bocs. u. tr. ün. és pr. (Dicsőségteljes), DM. ün. – Nagy elb. ün. a szent említésével.

Megjegyzések:
Köznapi Szent Liturgiákon ünz.-ig: Liturgikus szín: világos
Ar. Szt. János Liturgiája – Antif. I-II. ün., III. Boldogságok – Bemv.: Jertek... ki a Jordánban – Tr. ün., DM. kont. ün. – Háromszorszent – Prok., al., áldv. ün. – Ap. és Ev. a soros – Valóban m. h. ün. előének és IX. irm. – Elb. ün.
Ezen a héten a P. u. 31. hét olvasmányait vesszük.

Tit 2,11-14; 3,4-7 (Apostol)

Fiam Titusz! Megjelent Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek, s arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget és a világi vágyakat. Éljünk józanul, igazan és istenfélelemmel ezen a világon, s várjuk a boldog reménységet, a nagy Isten és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének eljövetelét. Ő önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, s megtisztítson minket jótettekre igyekvő, tulajdon népévé.
Mikor azonban Üdvözítő Istenünk jósága s emberszeretete megjelent, megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, melyeket véghezvittünk, hanem az ő irgalmassága által, a Szentlélek újjáteremtő és megújító fürdője által, akit bőségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy kegyelme révén megigazulva, reménybeli örököseivé legyünk az örök életnek.

Mt 3,13-17 (Evangélium)

Abban az időben eljött Jézus Galileából Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék általa. János igyekezett visszatartani, mondva: „Nekem van szükségem arra, hogy te keresztelj meg, és te jössz hozzám?” Jézus válaszul ezt mondta neki: „Engedj most! Mert az illik hozzánk, hogy így teljesítsünk be minden igazságosságot.” Erre engedte őt. Miután Jézus megkeresztelkedett, nyomban feljött a vízből. És íme, megnyílt neki az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leereszkedett és rászállt. És íme, egy hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”

Úristenünk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe

Tulajdonképpen Urunk megkeresztelkedésének ünnepe, amelyet görögül „Theofánia” néven emlegetnek a liturgikus könyvek. Az Úr megjelenésének ez az ünnepe ősibb, mint a karácsony: nyugaton az Epiphania kezdettől fogva inkább a napkeleti bölcsek, a mágusok hódolatára emlékeztet, míg keleten a megkeresztelkedő Jézus fölött elhangzó atyai kinyilatkoztatást emelték ki. Ezzel a nappal zárult le végérvényesen az ószövetség, és vált mindenki előtt nyilvánvalóvá Jézus Messiás mivolta. Egyébként Alexandriai Kelemen már a II. században azt tartotta, hogy Jézus január 6-án született, és az örmény egyház is mindmáig megmaradt az ősi ünneplési rend mellett, vagyis csak ezt az „Epifániát” ünnepli Jézus Krisztus eljövetelének és megnyilvánulásának napjaként. Kappadokiában és Konstantinápolyban a IV. század végére vezették be nagy keleti egyházatyáink a karácsony decemberi ünneplését, és ezekben az egyházakban a Theofánia vagy Epifánia már Krisztus megkeresztelkedésének emléke lett: emlékeztet mindarra a jóra, ami Krisztus megkeresztelkedéséből és nyilvános fellépéséből áradt az emberiségre.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!