8. hang
Pol . 25. Vasárnap – Vámos és farizeus vasárnapja – Nazianzi Gergely főpap – 8. hang
Liturgikus szín: világos
Szombaton du. nagy alkonyati istentisztelet – Boldog ember... végig. – Uram, teh. u. 10 szt.: a hangból 3, triód 3, Gergely fp. 4, D. triód, M. a folyó hang nagy dogmatikonja – Körmenet – Prok. szomb. – Olvk. fp. (Péld összetett: 10,7.6; 3,13-16; 8,6.34-35.4 .12.14.17.5-9; 1,23; 15,4; Bölcs 4,7-15; Bölcs összetett: Péld 10,31-32; 11,4.7.19; 13,2.9; 8,17; 15,2; 14,33; 22,11; Préd 8,1; Bölcs 6,13.12.14-16; 7,30;8,2-4.7-9.17-18.21; 9,1-5.10-11.14) – Előv. szt.: a hangból, D. fp., M. triód – Most bocs. u. tr. ft., D. fp., M. isz. – Nagy elb. vas. a szent említésével.
Reggeli istentisztelet – Isten az Úr u. tr. ft., D. fp., M. isz. – Leül. ft. – Sokirgalmú – Magasztalás fp. (DM. nélkül) – Angy. gyül. – Ipak. a hangból – Leül. fp. (I., II., D. III., M. ennek isz.-je) – Felm. é. és prok. a hangból – Ev. 11. ft. – Látv. Kr. – Ev. csók.: A bűnbánat ajtaját – Kánon ft., katav. találkozási – III. óda u. kont. és ik. fp., leül. fp., DM. triód – VI. u. kont. és ik. triód – IX. e. Magasztalja... ki a keruboknál – IX. u. Szent az Úr – Fényének: ft., D. fp., M. triód – Dics.-re 8 szt.: a hangból 4, fp. (D.-i befogl., a két utolsó saját előversre) 4, D. triód, M. Áldásteljes – Nagy dox. u. tr. Feltámadván – Nagy elb. vas. – Áldás u. DM.-re a tizenegyedik ev. szt.
Ar. Szt. János Liturgiája – Áldjad, vagy a húsv. antif. – Tr. ft. és fp., Kont. triód, D. kont. fp., M. szokásosan – Prok., al., áldv. ft. és fp. – Ap. Tim 296. (2Tim 3,10-15) [és Zsid 318. (Zsid 7,26-8,2)] – Ev. Lk 89. (Lk 18,10-14) [és Jn 36. (Jn 10,9-16)] – Elb. vas., a szent említésével.
Köznapi alkonyati istentisztelet – Kath. nincs – Uram, teh. u. 6 szt.: a hangból 3, Xenofon szé. és tsai. 3, DM. isz. – Prok. vas. – Előv. szt.: a hangból – Most bocs. u. tr. szé. és tsai. (Atyáinknak Istene), DM. isz. – Elb. közn.
Megjegyzések:
Szabad hét következik. Böjti nap nincs.
Kezdődik a Triódion használata. Mindenszentek vasárnapjáig a vasárnapokra és a Triódionnal teljesen lefoglalt napokra eső szentek tiszteletét (a naptárban zárójelben vannak) – a nagyobb szenteket kivéve – rendszerint az előző pénteki (illetve előesti) esti szolgálaton (apodipnon) végezzük. Ugyanez érvényes a más okból akadályozott (a naptárban szintén zárójelben lévő) szentek ünneplésére is.
Fiam Timóteus! Te követted tanításomat, életmódomat, elhatározásomat, hitemet, béketűrésemet, szeretetemet, türelmemet, üldöztetéseimet, szenvedéseimet. Mi minden történt velem Antióchiában, Ikóniumban és Lisztrában, milyen üldözéseket álltam ki, - s mindezekből kiszabadított engem az Úr! De hiszen mindazok, akik buzgón akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözést fognak szenvedni! A gonosz emberek és a csalók viszont a gonoszságban haladnak előre: tévelyegnek, s tévelygésbe vezetnek. Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, s amiről meggyőződtél! Hiszen tudod, kitől tanultad, s gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre oktathatnak téged.
Atyámfiai! Illő volt, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél, akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer megtette, amikor önmagát feláldozta. A törvény ugyanis gyarló embereket rendel papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút.
Mindabból azonban, amit mondani akarunk, ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül az egekben, mint a szentély szolgája és az igaz sátoré, amelyet nem ember, hanem az Úr épített.
Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, igazságtalan, házasságtörő; vagy mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, tizedet adok mindenemből.« A vámos pedig távol állt meg, és szemét sem merte fölemelni az égre, hanem a mellét verte, és így szólt: »Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek!« Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, inkább, mint amaz. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”
Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem. Amint az Atya ismer engem, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor.”
Teológus (Nazianzi) Szent Gergely
329-ben (vagy 330-ban) született a kisázsiai Arianz városkában, Nazianzosz mellett. Előkelő keresztény szülők gyermeke volt. Retorikai tanulmányait Athénban fejezte be, ahol szoros barátságot kötött Nagy Szent Bazillal. Ezt írta ekkor: Két utat ismertünk akkor: az egyik az iskolába, a másik a templomba vezetett. 358. után tért vissza hazájába. Itt hamarosan lemondott a szónoki karrierről és megkeresztelkedve az aszketikus életre vállalkozott, elfogadva Nagy Szent Bazil hívását, hogy az általa alapított pontuszi remeteségben éljen. 370-ben Bazil – hogy az ortodox püspökök számát növelje – Szozima püspökévé szentelte őt. Gergely érzékeny természete ezt nehezen viselte, s bár mindvégig barátok maradtak, Bazil temetésén is felemlegette, hogy akarata ellenére szentelte püspökké. Később meghívták az ariánus támadások miatt akkor egészen kis létszámú konstantinápolyi ortodox közösség irányítására 379-ben. A meghívást elfogadva a művelt közönség előtt igyekezett megvédeni a nikaiai egyetemes zsinat hitvallását, s ebben sikerrel is járt. Konstantinápolyi pátriárkai székében a két év múlva ott ülésező II. Egyetemes Zsinat először megerősítette őt, csak aztán egyes főpapok megvádolták, hogy törvényellenesen járt el, amikor a szozimai püspökséget a konstantinápolyira cserélte. Gergely ekkor leköszönt az érseki székből, és visszatért családi birtokára Arianzba, ahol a tanítványok oktatásának és az aszkézisnek szentelhette magát 389-ben bekövetkezett haláláig.
Rendkívül mély teológiai eszmefuttatásai miatt „theologosz”-nak, hittudósnak nevezte el az utókor. Az Isten Igéjéről szóló 45 homiliája különösen híres lett a következő évszázadokban. Ezen kívül költeményeit is sokan becsülték, és a későbbi bizánci liturgikus szövegekben feldolgozták. Ennek emlékére szerepel január 25-én a reggeli zsolozsmában a szent püspök 38. teológiai beszédének kezdetét fölelevenítő karácsonyi irmosz: „Krisztus születik, dicsőítsétek!”
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR
VISSZA A TETEJÉRE
© 2015-2026 Nyíregyházi Egyházmegye
Fejlesztés: Szikora Ede Szabolcs (2026.07.01-től) | Zadubenszki Norbert, Gerner Attila (2015–2026)