8. hang

2Tim 3,10-15 (Apostol)

Fiam Timóteus! Te követted tanításomat, életmódomat, elhatározásomat, hitemet, béketűrésemet, szeretetemet, türelmemet, üldöztetéseimet, szenvedéseimet. Mi minden történt velem Antióchiában, Ikóniumban és Lisztrában, milyen üldözéseket álltam ki, - s mindezekből kiszabadított engem az Úr! De hiszen mindazok, akik buzgón akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözést fognak szenvedni! A gonosz emberek és a csalók viszont a gonoszságban haladnak előre: tévelyegnek, s tévelygésbe vezetnek. Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, s amiről meggyőződtél! Hiszen tudod, kitől tanultad, s gyermekkorod óta ismered a szent Írásokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre oktathatnak téged.

Zsid 7,26-8,2 (Apostol)

Atyámfiai! Illő volt, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél, akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer megtette, amikor önmagát feláldozta. A törvény ugyanis gyarló embereket rendel papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút.
Mindabból azonban, amit mondani akarunk, ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül az egekben, mint a szentély szolgája és az igaz sátoré, amelyet nem ember, hanem az Úr épített.

Lk 18,10-14 (Evangélium)

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, igazságtalan, házasságtörő; vagy mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, tizedet adok mindenemből.« A vámos pedig távol állt meg, és szemét sem merte fölemelni az égre, hanem a mellét verte, és így szólt: »Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek!« Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, inkább, mint amaz. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Jn 10,9-16 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem. Amint az Atya ismer engem, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor.”

Teológus (Nazianzi) Szent Gergely

329-ben (vagy 330-ban) született a kisázsiai Arianz városkában, Nazianzosz mellett. Előkelő keresztény szülők gyermeke volt. Retorikai tanulmányait Athénban fejezte be, ahol szoros barátságot kötött Nagy Szent Bazillal. Ezt írta ekkor: Két utat ismertünk akkor: az egyik az iskolába, a másik a templomba vezetett. 358. után tért vissza hazájába. Itt hamarosan lemondott a szónoki karrierről és megkeresztelkedve az aszketikus életre vállalkozott, elfogadva Nagy Szent Bazil hívását, hogy az általa alapított pontuszi remeteségben éljen. 370-ben Bazil – hogy az ortodox püspökök számát növelje – Szozima püspökévé szentelte őt. Gergely érzékeny természete ezt nehezen viselte, s bár mindvégig barátok maradtak, Bazil temetésén is felemlegette, hogy akarata ellenére szentelte püspökké. Később meghívták az ariánus támadások miatt akkor egészen kis létszámú konstantinápolyi ortodox közösség irányítására 379-ben. A meghívást elfogadva a művelt közönség előtt igyekezett megvédeni a nikaiai egyetemes zsinat hitvallását, s ebben sikerrel is járt. Konstantinápolyi pátriárkai székében a két év múlva ott ülésező II. Egyetemes Zsinat először megerősítette őt, csak aztán egyes főpapok megvádolták, hogy törvényellenesen járt el, amikor a szozimai püspökséget a konstantinápolyira cserélte. Gergely ekkor leköszönt az érseki székből, és visszatért családi birtokára Arianzba, ahol a tanítványok oktatásának és az aszkézisnek szentelhette magát 389-ben bekövetkezett haláláig.
Rendkívül mély teológiai eszmefuttatásai miatt „theologosz”-nak, hittudósnak nevezte el az utókor. Az Isten Igéjéről szóló 45 homiliája különösen híres lett a következő évszázadokban. Ezen kívül költeményeit is sokan becsülték, és a későbbi bizánci liturgikus szövegekben feldolgozták. Ennek emlékére szerepel január 25-én a reggeli zsolozsmában a szent püspök 38. teológiai beszédének kezdetét fölelevenítő karácsonyi irmosz: „Krisztus születik, dicsőítsétek!”

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!