LITURGIKUS NAPTÁR
2015. február 16. (Hétfő)
3. hang
16. Hétfő – A szent nagyböjti időszak kezdete – Szigorú böjt
A Nagyböjt első hetében a Nagy esti zsolozsmát a Krétai - kánon olvasásával végezhetjük nyilvánosan, böjti renddel, hétfőtől csütörtökig.
Megjegyzések:
A Nagyböjt hétköznapjai hétfőtől péntekig aliturgikus napok. Ezeken a napokon Ar. Szt. János Liturgiája nincs előírva. Az aliturgikus napokon – amikor nincs Előszenteltek Liturgiája – az alkonyati vagy a reggeli istentiszteletet, illetve a IX. imaórát és a déli istentiszteletet végezhetjük nyilvánosan, böjti renddel.
Liturgikus szín: böjti (kivéve, ha az Utasítás mást jelez).
Az Előszenteltek Liturgiájának általános végzési rendje a nagyböjti időben:
A pap teljes liturgikus díszbe öltözik, de a beöltözési imák h. csak ennyit mond: „Könyörögjünk az Úrhoz! Uram, irgalmazz!” – Az oltárhoz lépve halkan mondja: Áldott a mi Istenünk, Mennyei Király, Dicsőség a magasságban, Uram nyisd meg – Fennhangon kezdi: Áldott az Atya – Jertek, imádjuk – 103. zsoltár, DM. Alleluja 3-szor – A zsoltározás alatt a pap a szokásos esti papi imákból az utolsó 5-öt olvassa a zárt királyi ajtó előtt, ezért ne rövidítsék a zsoltárt! – Nagy ekt. – XVIII. kath. három antifónára osztva, minden szakasz DM.-sel végződik, és kis
ekt. követi. – A kath. 1. része alatt a pap elmondja az 1. antif. imáját. Az ima befejezése után széthajtja az antimenziont, a proszkomídia asztaláról áthozza a diszkoszt és az antimenzionra teszi. Nagy metániát tesz, majd széthajtja az antimenziont, és arra helyezi a diszkoszt és a Szentséget a szentségtartóból. – A
kath. 2. része alatt elmondja a 2. antif. imáját, és háromszor körültömjénezi az oltárt (ezalatt a diakónus égő gyertyával a kezében mindig a pappal szemben, az oltár túlsó oldalán van). – A kath. 3. része alatt a pap elmondja a 3. antif. imáját. Az ima befejezése után (a diakónussal együtt) nagy metániát tesz az oltár előtt, majd a diszkoszt feje fölé emeli, és az oltárt jobbról megkerülve a proszkomídia asztalára viszi át. (A diakónus égő gyertyával kezében, a diszkosz felé fordulva tömjénez, miközben hátrálva halad a pap előtt.) Ott a kehelybe bort és vizet önt,
de közben semmit sem mond. Megtömjénezi a csillagot, a takarókat és befedi az adományokat. (Ha kathizmát nem olvasunk, akkor az imákat a pap a sztichirák alatt mondja el, és a Szentséget is akkor viszi át.) – Kis ekt. – Uram, teh. u. 10 szt.: az előírás szerint (a Méneabeli rész a másnapi szent emlékére szól), DM. isz. (erre a kir. ajtó kinyílik) – Körmenet tömjénezővel (ha ev. olvasás lesz, akkor evangéliumos könyvvel is) – Enyhe világossága – Prok. triód, utána 1. olv. (erre a kir. ajtó bezárul), ennek befejezése u. (a kir. ajtó kinyílik) nyomban következik a 2. prok., majd a diakónus énekli: „Parancsolj, Uram!” – A pap az oltár előtt áll, kezében tömjénezőt és égő gyertyát tartva azzal keresztet jelez, és fennhangon mondja: Bölcsesség, igazhívők! Majd a nép felé fordulva a tömjénezővel és az égő gyertyával áldást ad, fennhangon mondva: Krisztus világossága mindenkinek világoskodik. – 2. olv. címe – Figyelmezzünk! – Az olv. u. (a kir. ajtó kinyílik) a pap a felolvasóhoz csöndesen: Békesség néked! – A pap az oltár előtt áll, az előénekes, a diakónus vagy ő maga kezdi: Igazodjék fel... – A versek alatt az éneklők állnak, a nem éneklők térdepelnek felváltva. – Ha van diakónus, akkor az első vers alatt csendesen tömjénez, a refrén alatt pedig maga a pap. – A versekre énekelt feleletek után az előénekes vagy a pap kezdi: „Igazodjék fel...”, s a közepétől („kezeimnek”) a nép folytatja. – Teljes leborulás 3-szor (mialatt a pap Szt. Efrém imáját mondja) – Egyes alkalmakkor ezután ev. olvasás következik. – A kir. ajtó bezárul, és a „Mondjuk mindnyájan...” ekt., stb. a Liturgikon szerint (itt vehetők az alkalmi ekténiák) – „Most az égi erők...” éneke alatt a kir. ajtó kinyílik, és a pap (vagy ha van, a diakónus) a szokott módon megtömjénezi az oltárt (mialatt az 50. zsoltárt mondja), az ikonosztáziont és a népet, majd a proszkomídia asztalához megy, ahol tömjénezés és három metánia után megkezdi a nagy bemenetet. Előtte hátrálva haladva tömjénezőt és égő gyertyát visznek. (Ha diakónus is van, ő vállán az aérionnal, bal kezében égő gyertyával, jobbjában pedig a tömjénzővel hátrálva a pap előtt halad, és tömjénezi a Szentséget.) – A bemenet alatt nem állnak meg, és nincsenek megemlékezések. – Miután a Bárányt az oltárra tette, csak a nagy takaróval betakarta és megtömjénezte, három teljes leborulást végez (alatta ismét Szt. Efrém imáját mondja). Ezután a kir. ajtó bezárul. – Teljesítsük ekt. – Mi Atyánk – „Közeledjetek” felszólításra a kir. ajtó kinyílik – Áldv.: Ízleljétek – Áldott, aki h. Áldom az Urat – Üdvözítsd Isten, stb. elmarad – Teljenek be ajkaink h. Hálát adunk néked – Amboni ima u. Áldott legyen, teljes leborulás 3-szor – 33. zsolt. – Valóban m. első fele – Bölcsesség! Ki a keruboknál – Elb. a Liturgikon szerint.
Iz 1,1-20 (Ószövetség)
Izajásnak, Ámosz fiának látomása, amelyet Judára és Jeruzsálemre vonatkozólag látott Juda királyainak, Oziásnak, Jotámnak, Ácháznak Ezekiásnak uralkodása idején. Halljad, ég, és te föld, figyelj, mert az Úr s „Fiákat neveltem és felmagasztaltam, ők viszont semmibe vettek engem! Az ökör megismerte gazdáját és a szamár urának jászlát, Izrael azonban ismert meg engem, s ez a nép nem értett meg! Jaj, te vétkes nemzet, bűnökkel teljes nép, gonosz nemzedék, törvényszegő fiak! Elhagytátok az Urat felharagítottátok Izrael szentjét. Még mindig meg kellene verni benneteket amiért a törvényszegést szaporítjátok? Mindenki búnak adhatja fejét keserves fájdalomra a szívét. Tetőtől talpig sehol nincs rajta ép hely, sebhely, zúzódás, csupa gennyes daganat. Mégsem lágyították azt gyógyszerrel, s nem tettek rá sem olajat, se kötszereket. Országotok pusztaság, városaitok tűzlángok martalékai lettek. Földeteket szemetek láttára idegenek élték fel, s az azt kifosztó ellenség dúlta fel. Sión leánya magára maradt, mint a kunyhó a szőlőben, mint a csőszkunyhó az uborkaföldön, mint az ostromlott város. Hogyha a seregek Ura nem hagyta volna meg írmagunkat sem, olyanok volnánk, mint Szodoma, és hasonlók lennénk Gomorrához. Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Fogjátok föl Istenünk törve Gomorra népe! „Minek nekem megannyi véres áldozatotok?” — mondja az Úr. „Tele vagyok már a kosok áldozataival, a hízott borjak hajával, és a bikák és bakok vérében nem lelem kedvemet: így inkább meg se jelenjetek előttem! Ki kívánja ezeket kezetekből? Ne is tapossátok többé udvaraimat, ne mutassatok be nekem többé értéktelen ételáldozatot, s tömjénfüstötök is utálattal tölt el! Új holdjaitokat, szombatjaitokat és hosszú napotokat ki nem állhatom. Böjtötöket, ünnepnapjaitokat, újholdjaitokat és ünnepléseiteket gyűlöli a lelkem; igen megundorodtam tőletek. Nem bírom már elviselni bűneiteket. Amikor felém nyújtjátok kezeteket, elfordítom tőletek szememet; s még ha többet is imádkoztok, nem hallgatom meg, mert a kezetek csupa vér. Mosdjatok meg, és tiszták lesztek! Vessétek ki lelketekből a gonoszságot színem elől! Hagyjátok végre abba gonosz tetteiteket! Tanuljatok meg jót tenni! Keressétek az igaz ítéletet, szabadítsátok ki az elnyomottat! Szolgáltassatok igazságot az árvának, és védjetek meg az özvegy igazát! Aztán gyertek, és vitatkozzatok velem!” — mondja az Úr. — „Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a karmazsin, fehérré teszlek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, kifehérítem, mint a gyapjút. Ha úgy akarjátok, és reám hallgattok, a föld legjavából esztek majd, de ha továbbra is ellenkeztek, és nem hallgattok rám, kard pusztít el benneteket, mert az Úr szája mondta ezt.”
Ter 1,1-13 (Ószövetség)
Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld azonban még formátlan és rendezetlen volt, és sötétség borította a mélységet, s Isten Lelke lebegett a víz fölött. Isten pedig szólt: „Legyen világosság!”, és világos lett. S látta Isten, hogy a világosság jó. El is választotta Isten a világosságot a sötétségtől: és elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. És este lett, meg reggel lett: ez egy nap. Aztán így szólt Isten: „Legyen boltozat a víz közepén, s ez válassza el egymástól a vizeket!” Úgy is lett. Megalkotta Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat fölötti vizet a boltozat alatti víztől. Isten a boltozatot égnek nevezte el. S látta Isten, hogy jó. És este lett, meg reggel lett: ez a második nap. Aztán így szólt Isten „Gyűljön össze az ég alatt lévő víz egy gyűjtőhelyre, s tűnjék elő a szárazföld!” Úgy is lett. Összegyűlt az ég alatti víz a vízgyűjtőkbe, és látható lett a szárazföld. Isten a szárazat földnek nevezte, az egybegyűlt víztömeget pedig elnevezte tengernek. S látta Isten, hogy jó. Majd így szólt Isten: „Hajtson a föld zöldellő füvet, mely magot hoz a maga fajtája és hasonlósága szerint, és gyümölcstermő fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, fajtája szerint szerte a földön. Úgy is lett. A föld zöldellő füvet hajtott, amely magot hoz a maga fajtája és hasonlósága szerint, és gyümölcstermő fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, fajtája szerint szerte a földön. S látta Isten, hogy jó. És este lett, meg reggel lett: ez a harmadik nap.
Péld 1,1-20 (Ószövetség)
Salamonnak, Dávid fiának mondásai, amelyeket Izrael királyaként mondott a bölcsesség és fegyelem megtanítására, hogy megértsük az okos beszédet, s hogy a szavakból eljussunk a valódi igazságosság megértésére és a helyes ítélet alkotására; hogy az ártatlan ember eljusson a hozzáértésre az ifjú gyermek, pedig a megértésre és elgondolkodásra. Ha ezt a bölcs meghallgatja, még bölcsebb lesz, az értelmes ember pedig útmutatást nyer behatol a példabeszéd és a rejtélyes mondás értelmébe, megértve a bölcsek igéit és rejtélyes mondásait. A bölcsesség kezdete az Úr félelme: helyes megértésre jutnak mindazok, akik eszerint cselekszenek. A megértés kezdete az istenfélelem, de a balgák megvetik a bölcsességet és az intést.
Hallgass, fiam, atyád intelmére, és ne vedd semmibe anyád tanácsait, mert díszes koszorú ez a fejedre, s aranylánc a nyakad köré. Fiam, el ne csábítsanak gonosz emberek! Ne engedj nekik, ha azt mondják: „Gyere velünk, légy cinkosunk a vérontásban, ássunk gonoszul csapdát a földbe az igaz embernek! Nyeljük el őt élve, mint az alvilág, és töröljük el még emlékét is a földről; szerezzük meg így mindenféle drága kincsét, s töltsük meg házunkat a zsákmánnyal! Velünk lehetsz majd a sorsvetéskor, közös erszényünk lesz, és mindannyiunknak egy lesz majd a tarsolya!” Fiam, ne járj velük egy úton, tartsd távol lábadat ösvényüktől, hiszen lábuk gonoszságra siet és vérontásra igyekszik! Nem véletlenül szoktak ugyanis a madaraknak hálót vetni; akik pedig mások vérontásában részesek, csak maguknak vetnek tőrt. A gonosz emberek aztán gonoszul vesznek el. Így végzi útját mindaz, aki gonoszságot művel: istentelenségével saját lelke kárát vallja. A bölcsességnek az útelágazásoknál dicshimnuszt zengenek, és a tereken bátran lép föl.
Szent Pamfilosz és tizenegy vértanútársa
Bálint Valens, Pál, Szalók Szeleukosz, Porfiriosz, Julianus, Teodulosz, Illés, Jeremiás, Izaiás, Sámuel és Dániel.
Szent Pamfilosz Berütoszban (a mai Bejrutban) született. Alexandriában Pierriosz és Órigenész tanítványa volt. A palesztinai Cezárea egyházánal papjává Agapiosz metropolita szentelte fel, s ott könyvtárat alapított, hogy megőrizze Órigenész műveit, különösen a Hexaplát. Maga is folytatta a mestere által megkezdett Biblia másolói és javítói munkát (mert sok másolási hibát kellett kijavítani). Régi egyházi írók műveit is másolta, még a börtönben töltött éveiben is. Az ő tanítványa lett aztán az egyháztörténetíró Euszebiosz, aki ezt írta róla: „barátaim közül a legdrágább és értéke révén korunk vértanúinak legdicsőbbje”. Két éves börtönbüntetés és kegyetlen kínzások után tizenegy társával együtt lefejezték 309. február 16-án. (Lásd Euszebiosz leírását Palesztina vértanúiról az ókeresztény Írók sorozatban) Az öt utoljára felsorolt vértanú Egyiptomból származott, és testvérek voltak, s egyformán kereszténynek vallották magukat.
Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!