4. hang

2Kor 4,6-15 (Apostol)

Atyámfiai! Isten, aki azt mondta: »A sötétségből világosság ragyogjon fel«, maga támasztott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.
Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne önmagunknak. Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk; mindig hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben. Mert minket, akik élünk, szüntelen halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen halandó testünkön. Tehát bennünk a halál munkálkodik, bennetek pedig az élet.
Mivel azo0nban a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint amiről írva van: »Hittem, azért szóltam« mi is hiszünk, és azért szólunk. Hiszen tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt elébe állít. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.

Mt 11,2-15 (Evangélium)

Abban az időben János a börtönben hallott Jézus tetteiről. Elküldte két tanítványát, hogy kérdezzék meg: „Vajon te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus válaszul ezt mondta nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: vakok látnak, bénák járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdettetik az evangélium. Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam.” Amikor azok elmenőben voltak, Jézus Jánosról kezdett beszélni a tömegnek: „Mit jöttetek ki látni a pusztába? Vajon széltől hajladozó nádat? Vagy mit jöttetek ki látni? Vajon finom ruhába öltözött embert? Akik finom ruhában járnak, királyi palotában laknak. Vagy mit jöttetek ki látni? Vajon prófétát? Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Hiszen ő az, akiről az Írás szól: »Nézd, elküldöm követemet előtted, aki majd előkészíti utadat.« Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál, de aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála. Keresztelő János idejétől mindmáig a mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg. Mert minden próféta és a törvény János idejéig jövendölt. És ha akarjátok, fogadjátok el, ő Illés, akinek el kell jönnie. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Iz 5,7-16 (Ószövetség)

Így szól az Úr: Bizony, a seregek Urának szőlője Izrael háza, és Juda népe az ő kedvelt első ültetvénye. Azt vártam, hogy igazságot műveljen, s mégis törvénytelenséget művelt, és nem igazságot szolgáltatott, hanem csak lármát csapott. Jaj nektek, kik házat házhoz raktok, szántóföldhöz szántóföldet ragasztotok, hogy a szomszédokéból is elvegyetek valamit! Talán bizony ti magatok laktok a földön? Eljutott ám ez a seregek Urának fülébe, ezért bármilyen sok házatok van, rommá lesznek és lakatlanok maradnak a nagy és szép paloták! Mert tíz hold szőlő csak egy kis korsóra való gyümölcsöt hoz majd. és hat véka vetőmag csak három mérőnyit terem. Jaj nektek, kik kora reggeltől fogva a részegséget hajhásszátok, és napestig isztok! A bor mámor­ban tartja az ilyeneket. Citera és hárfa, dob és fuvola kíséretével isszák a bort, de az Úr tetteire nem néznek, és kezének műveire nem is gondolnak! Ezért fogságba hurcolják majd népemet, mert nem ismerték föl az Urat. Sokan éhen vesznek és szomján halnak majd. Már fel is tárta torkát az alvilág, és végtelen szélesre nyitotta a száját; hogy leszállhassanak oda a nemesek, a hatalmasok, a gazdagok és a kárhozottak, akik csak vigadoztak ezen a földön. Akkor majd megaláztalak az ember, és elveszíti becsületét a férfi, s a kevélyek lesütik szemüket. A seregek Ura viszont magasztos lesz ítéletében, s a szent Isten megdicsőül az igazságosságban.

Ter 4,8-15 (Ószövetség)

Káin így szólt öccséhez, Ábelhez: „Menjünk ki a mezőre!” És miközben kinn voltak a mezőn, Káin rátámadt öccsére, Ábelre és megölte. Isten megkérdezte Káint: „Hol van Ábel, az öcséd?” Az meg így felelt: „Nem tudom, talán őrzője vagyok-e az öcsémnek?” Isten pedig azt mondta neki: „Mi műveltél? Öcséd vére fölkiált hozzám a földről! Most tehát légy átkozott eltávolítva ettől a földtől, amely megnyitotta száját, hogy beigya kezedből az öcséd vérét! A földet műveled, de az már nem lesz termékeny neked, hanem sóhajtozva és remegve fogsz járni szerte a földön.” Káin erre így szólt az Úrhoz: „Túl nagy vétek terhel engem ahhoz, hogy megszabadulhatnék tőle. Hogyha ma elűzöl engem e föld színéről, és a te színed elől is bujdosnod kell, akkor csak sóhajtozni és remegni fogok szerte a földön, és aki csak rám talál, meg fog ölni.” De az Úristen azt mondta neki: „Nem lesz az úgy! Mert bárki, aki Káint megölné, annak hétszeresen kell majd meglakolnia!” Ezért jelet tett az Úristen Káinra, hogy ne ölhesse meg őt bárki, aki rátalál.

Péld 5,1-15 (Ószövetség)

Fiam, figyelj bölcsességemre, és okosságomra nyisd ki a füledet, hogy megőrizhesd a jó elgondolást, mert ajkam véleményét bízom most rád! Ügyet se vess a csalfa nőre, mert a parázna nő ajkáról olyan méz csepeg, amely csak kis ideig esik jól a torkodnak, végül azonban keserű, mint az üröm, és élesebb, mint a kétélű kard! Az esztelenség lába vele együtt a halálba siet és léptei az alvilág felé tartanak; úgyhogy még kinyomozni sem lehet, mert nem érnek az élet útjaira. lépései csalfák és kiismerhetetlenek. Nos tehát, fiam hallgass reám, s meg ne hazudtold számnak igéit! Tartsd tőle távol az utadat: ne is közelíts háza ajtajához, nehogy életedet másoknak kelljen odaadnod és éveidet a könyörtelen halálnak: nehogy idegenek töltekezzenek javaiddal és munkád gyümölcse más házába jusson, nehogy végtére majd sopánkodjál, mikor lefogyott a testedről a húsod, és ne mondd: „Miért is utáltam a fegyelmet, és miért nem engedett szívem az intelmeknek? Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azok intelmére, akik oktattak? Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a közösség és gyülekezet kellős közepén!” Vizet a saját edényeidből igyál, és a magad kútforrásából!

Keresztelő Szent János fejének (I. és II.) megtalálása

Keresztelő Szent Jánost vértanúi halála után nemcsak Jézus Krisztus emlegette nagyrabecsüléssel, hanem a keresztény utókor is mindig az Üdvözítő előfutáraként tisztelte. Ezért ereklyéit is mindig nagyra becsülték.

A hagyomány szerint az Előhírnök fejét két zarándok szerzetes találta meg Heródes házában Nagy Konstantin császár idején. Ezek szerint az üldözött keresztények még több évszázadon át rejtegették az ereklyét, s annak nyilvános tisztelete csak az V. század II. felében kezdődött meg, mégpedig a szíriai Emesszában, Uranius püspöksége idején. A továbbiakban az ereklyét Marcell apát monostorában őrizték, ahonnan talán a perzsa invázió idején veszítették el. Így a IX. században újra megtalálták azt Komaneszben a Fekete tenger partján.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!