4. hang

Ter 5,32-6,8 (Ószövetség)

Noé ötszáz esztendős volt, és három fiút nemzett: Szemet, Kámot és Jáfetet. S történt, hogy amikor az emberek már sokasodni kezdettek a földön, lányok születtek. Mikor pedig Isten angyalai látták, hogy az emberek lányai milyen szépek, feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek. Az Úristen pedig azt mondta: „Ne maradjon Lelkem ezekben az emberekben örökké, mivel testiek; hanem legyen napjaiknak határa százhúsz esztendő. Óriások voltak ezekben a napokban a földön, s azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz és azok szültek nekik. Ezek lettek az időtlen időkből való óriások, a nevezetes emberek. – Mikor aztán látta az Úristen, hogy az emberek gonoszsága már elszaporodott a földön, s hogy szívében mindenki nap mint nap csupa gonosz gondolatokkal törődik, már bosszantotta Istent, hogy embert teremtett a földre, és igen gondolkodóba esett. Ezért így szólt Isten: „Eltörlöm a föld színéről az embert, mindenkit, akit teremtettem, az embertől kezdve egészen a vadállatig, s a csúszómászóktól az égi madarakig, mert igen bosszant már, hogy megalkottam őket.” Noé viszont kegyelmet talált az Úristennél.

Dekapoliszi Szent Prokopiosz hitvalló

A történetíró Szent Theofanész számol be arról, hogy Szent Prokopiosz és Bazil nevű barátja Iszauri Leó császárság idején bátran védték az Ige megtestesülésének titkát és a szent ikonokat. Dekapoliszi Prokopioszról azt tartja a hagyomány, hogy ifjú korától fogva aszkézisben élt egy monostorban. Mindketten kegyetlen kínokat szenvedtek el, és ikontiszteletük miatt börtönbe voltak zárva egészen a császár haláláig (741). Ezután viszont visszatértek monostorukba, és ott élték le békességben hátralévő napjaikat. Szent Bazil hitvallót holnap ünnepli majd az egyház.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!