2. hang

2Kor 7,1-10a (Apostol)

Atyámfiai! Mivel tehát ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat a test és a lélek minden szennyétől, és tegyük teljessé megszentelődésünket Isten félelmében.
Fogadjatok be minket szívetekbe! Senkit sem bántottunk meg, senkit sem döntöttünk romlásba, senkit sem csaltunk meg. Nem kárhoztatásotokra mondom ezt; hiszen az előbb mondtam, hogy szívünkben vagytok, úgy, hogy együtt halunk és együtt élünk. Nagy a bizalmam bennetek, nagyon dicsekszem veletek; telve vagyok vigasztalással, felette bőséges az én örömöm minden szorongatásunk mellett.
Mert amikor Makedoniába érkeztünk, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféle szorongatást szenvedtünk: kívül harcok, belül félelem.
De Isten, aki megvigasztalja a megalázottakat, megvigasztalt minket Títusz megérkezésével; sőt nemcsak az ő megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel megvigasztalódott köztetek, mert elbeszélte nekünk vágyódásotokat, sírásotokat, buzgólkodásotokat érettem, úgyhogy még jobban megörültem.
Mert ha meg is szomorítottalak titeket levelemmel, nem bánom meg; és ha meg is bántam volna, - mivel látom, hogy az a levél, bár ideig-óráig, megszomorított titeket, - most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem azért, hogy bűnbánatra szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, úgy hogy semmiben se szenvedtetek kárt miattunk. Mert az Isten szerint való szomorúság állhatatos megtérést szerez az üdvösségre.

Mk 1,29-35 (Evangélium)

Abban az időben Jézus Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába ment. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Nyomban szóltak neki róla. Odament hozzá, és kézen fogva fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Napnyugta után, amikor beesteledett, odahordták hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város az ajtónál gyülekezett. Sok beteget meggyógyított különféle betegségekből, és sok ördögöt kiűzött, de nem engedte őket szóhoz jutni, mert tudták, hogy ő a Krisztus. Hajnaltájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott.

Urunk színeváltozása

A mai nagy ünnep történetét, hogy Jézus a hegyen színében átváltozott 3 apostola szemeláttára. A három szinoptikus evangélista: Máté, Márk és Lukács beszéli el evangéliumában. Sőt Péter apostol is említi II. levelében: „Az Úr azért vitte magával Pétert, hogy … az a tanúság, amit igazán mondott, megerősödik az Atya tanúságával … Magával vitte Jakabot, mint aki az apostolok közül mindegyiknél hamarabb hal meg Krisztusért … Végül magával vitte Jánost, mint szüzet, hogy meglátva Isten Fiának örök dicsőségét, ezeket a szavakat mennydörögje: … Isten, volt az Ige! … Ezenkívül a színeváltozás hegyén Péter … megláthatja az ő igazi dicsőségét” mondja ünnepi gondolataiban Damaszkuszi szent János. „Így amikor majd az apostolok azt látják, hogy (Jézust) elárulják, hogy halálos gyötrelmében azért könyörög, hogy múljék el tőle a halál kelyhe, és azután a főpap udvarába hurcolják, emlékeznek a Tábor hegyre való felmenetelükre és megértik, hogy nem akarata ellenére szolgáltattak ki a halálnak Azt, Akit az Istenség dicsőségével körülövezve láttak, és akiről hallották a bizonyságot: Ő Isten szeretett Fia.” Ezekkel a gondolatokkal Kalábriai Teofán hozza közelebb hozzánk az Ünnep történetét. Cezareai Euszébiosz és Damaszkuszi szent János atya egy hagyományra támaszkodva azt írják, hogy ez a csodálatos jelenség 40 nappal történt Nagypéntek előtt. Hogy s hagyomány kifejezésre jusson, a szent kereszt felmarasztalása előtt 40 nappal ünnepeljük meg a színeváltozás eseményét.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!