5. hang

Zsid 13,17-21 (Apostol)

Atyámfiai! Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik, hisz úgy őrködnek ők fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért; hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtva, mert ez nem szolgálna javatokra.
Imádkozzatok értünk, mert bízunk abban, hogy tiszta a lelkiismeretünk, mert mindenben jól akarunk eljárni. Annál inkább kérlek titeket, tegyetek így, hogy mielőbb visszakapjatok.
A békesség Istene pedig, aki a mi Urunkat, Jézus Krisztust, a juhok nagy pásztorát a halálból kivezette az örök szövetség vérében, tegyen tökéletesekké titeket minden jóban, hogy megtegyétek az ő akaratát, azt munkálva magatokban, ami előtte kedves, Jézus Krisztus által, akié a dicsőség örökkön-örökké. Amen.

Gal 3,23-4,5 (Apostol)

Atyámfiai! Mielőtt elérkezett a hit, a törvény őrizete alatt voltunk, egybezárva a hit számára, amely majd kinyilatkoztatást nyer. Ennélfogva a törvény nekünk nevelőnk volt Krisztusra, hogy a hit által igazuljunk meg. De miután elérkezett a hit, már nem vagyunk a nevelő alatt.
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban. Mert mindannyian, akik Krisztusra megkeresztelkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra: nincs többé zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig ti Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, az ígéret szerint való örökösök.
Mondom pedig: Míg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, bár mindennek ura, hanem gyámok és gondviselők alatt van az apjától előre meghatározott időig. Így mi is, míg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgasága alatt voltunk. De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.

Mk 6,30-45 (Evangélium)

Abban az időben az apostolok Jézushoz gyűltek, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen puszta helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elvonultak egy puszta helyre egyedül. A sokaság látta, amikor elindultak, és sokan fölismerték őt. Erre a városokból mindenünnen gyalog odasiettek, megelőzték őket, és hozzá gyűltek. Amikor Jézus kiszállt, és látta a népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Sok mindenre kezdte őket tanítani. Már későre járt az idő, tanítványai azért odamentek, és szóltak neki: „A hely puszta, és már késő van. Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba ennivalót venni!” Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt felelték: „Talán elmenjünk, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?” Erre megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Megtudták és jelentették: „Öt kenyerünk és két halunk.” Erre meghagyta nekik, hogy csoportonként telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta mindenkinek. Ettek is mindannyian, és jóllaktak. A maradék kenyérből és halból tizenkét kosarat szedtek tele. A kenyérből csak férfiak ötezren ettek. Ezután mindjárt kényszerítette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidával szembe, amíg ő elbocsátja a tömeget.

Szent Antimosz nikodémiai püspök

A Bizánc melletti Nikodémia püspöke volt. Miután Maximianus császár keresztényüldöző rendeletére lerombolták a templomát, hegyvidéken rejtőzködött, a helytartó katonákat küldött az elfogatására, akiket először vendégül látott, aztán felfedte előttük kilétét, és amikor el akarták engedni, meggyőzte őket, hogy vigyék a helytartó elé. Útközben megtérítette és megkeresztelte katonai kíséretét. Aztán a helytartó megkínoztatta, és 302-ben lefejeztette tíz társával együtt.

Szentéletű Teoktisztosz

Szentföldön, Fárán lavrájában volt szerzetes az V. század első felében. Nagy Szent Eutim az öreg jeruzsálemi szerzetes bizalmas barátjává fogadta, és rábízta a szerzetesjelöltekről való gondoskodást. Később ő lett az egész palesztin szerzetesség atyja. Igen öreg korában halt meg 467-ben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!