Fil 4,4-9 (Apostol)

Atyámfiai! Örüljetek az Úrban mindig. Újra mondom: Örüljetek! Ismerje meg mindenki a szelídségeteket. Az Úr közel van. Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással kísért imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé. És Isten békéje, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.

Egyébként, testvérek, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami dicséretes, erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, hallottatok és láttatok tőlem: ezt tegyétek; és veletek lesz a békesség Istene.

Jn 12,1-18 (Evangélium)

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár volt, a halott, akit feltámasztott a halálból. Vacsorát készítettek ott neki, és Márta felszolgált; de Lázár is azok közt volt, akik együtt ültek az asztalnál. Mária ekkor vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát, és megtörölte a lábát saját hajával; a ház pedig betelt a kenet illatával. Erre tanítványainak egyike, iskarióti Simon Júdás, aki el akarta őt árulni, ezt mondta: „Miért nem adták el ezt az olajat háromszáz dénárért, és miért nem adták a szegényeknek?” De ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt, és nála volt az erszény, az abba tett pénzt pedig eltulajdonította. Jézus erre így szólt: „Hagyd őt békén, hiszen temetésem napjára tartogatta azt! Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, én viszont nem leszek mindig veletek.” Amikor a zsidók nagy sokasága megtudta, hogy ott van, odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott halottaiból. A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan mentek oda, és hittek Jézusban. Másnap az ünnepre érkező népsokaság, amikor meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat tartva kivonult eléje, és kiáltozott: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” Jézus pedig talált egy szamárcsikót, felült rá, amint az Írás mondja: „Ne félj, Sion leánya! Íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” Tanítványai ezt először nem értették, de amikor megdicsőült Jézus, visszaemlékeztek, hogy ami róla meg volt írva, azt tették vele. Tanúságot tett pedig a nép, amely vele volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta őt halottaiból. Azért is vonult ki eléje a tömeg, mert hallották, hogy ezt a csodajelet vitte végbe.

A Szent Száva monostorban megölt 20 szentéletű atya emléke

A palesztinai monostor szerzetesei egy arab támadás áldozatai lett 796-ban. Mivel a szaracénok aranyat követeltek és a szerzetesek ilyesmit nem tudtak adni, ezért elfogták az ifjú János szerzetest, és úgy kínozták meg, hogy kezein és lábain elvágták az ínakat, és a köveken vonszolták, amíg a bőre teljesen le nem égett. Szergiosz elrejtette a liturgikus szent edényeket, és menekülni próbált, de a martalócok elfogták és lefejezték. Néhány szerzetesnek mégis sikerült egy közeli barlangban elrejtőznie. Egy szaracén észrevette a dolgot, és bekiáltott a barlangba, hogy mindannyian jöjjenek ki. Közülük Patricius egyedül akarta magát feláldozni, csendre intve a barlangban rejtőző társait. A rablók mégis kihajtottak onnan mindenkit, és a kolostor templomába terelték őket, 4000 aranyat és kegytárgyakat követelve tőlük. Mivel ezeket nem kapták meg, behajtották a szerzeteseket Szent Száva barlangjába, s annak bejárata előtt máglyát gyújtottak. Tizennyolcan haltak így vértanúhalált, köztük Patricius is.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!