1. hang

ApCsel 3,19-26 (Apostol)

Azon időben Péter így beszélt a néphez: Tartsatok hát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék a bűneiteket, hogy az enyhülés idői eljöjjenek az Úr színétől, és elküldje azt, akit hirdettek nektek, Jézus Krisztust. Őt ugyan az égnek kell befogadnia minden dolog helyreállításának az idejéig, amelyről Isten szólt századok óta szent prófétáinak szája által. Mózes ugyanis megmondta, hogy ‘Uratok, Istenetek támaszt majd nektek prófétát testvéreitek közül, mint engem, őt hallgassátok mindenben, amit mond majd nektek. Az lesz ugyanis, hogy mindenkit, aki nem hallgatja ezt a prófétát, kiirtanak a nép közül’. A próféták, akik szóltak Sámueltől kezdve és azután, mind hirdették ezeket a napokat.
Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, amelyet az Isten kötött atyáinkkal, mikor Ábrahámnak azt mondta: „Utódaidban nyer áldást a föld minden nemzetsége.”. Isten elsősorban nektek támasztotta s küldte el Fiát, hogy megáldjon titeket, s így mindenki megtérjen a gonoszságából.«

Jn 2,1-11 (Evangélium)

Abban az időben menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja ezt mondta neki: „Nincs boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” Anyja szólt a szolgáknak: „Bármit mond nektek, tegyétek meg!” Volt ott hat kőkorsó a zsidók tisztálkodása céljára, mindegyik két- vagy hárommérős. Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak!” Ők pedig odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, és nem tudta honnan való - a szolgák azonban tudták, akik a vizet merítették -, odahívta a násznagy a vőlegényt. Azt mondta neki: „Minden ember először a jó bort teszi fel, és csak amikor megittasodtak, akkor a silányabbat, te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.

Szent Teodulosz és vértanútársai

Teodul jámbor keresztény szülők gyermeke volt, Fiatal volt, ékes tekintetű és szeplőtelen életet élt. A tesszalonikai egyházban volt felolvasó. Három fiútestvére szintén hasonló szép életet élt. Teodul egy álombéli látomás után reggel egy szent kereszt jelét viselő gyűrűt látott a kezén. Ezzel a gyűrűvel minden beteget meggyógyított, akivel csak találkozott.

Agatopod szintén a szaloniki egyházban szolgált, mint diakónus. Idős ember volt és tiszta életet élt.

Amikor, a császárok keresztényüldöző rendelete eljutott Szalonikibe, a hívek egy része elmenekült, mert gyengének érezte magát, más része visszatért a pogányságba, de a hűséges keresztények kitartottak. Köztük volt a két egyházi szolga is. Sem rejtőztek el, hanem állandóan a templomban voltak, imádkoztak és várták saját szenvedéseik kezdetét. A katonák, mihelyt tudomást szereztek róluk, Pausztin városparancsnok elé vitték őket. Először Teodult hallgatta ki, de nem tudta hitehagyásra rávenni. Azután az idős Agatopód következett, de ő is csak az igaz Istennek akart áldozatot bemutatni. Mindketten, a börtönbe kerültek, ott isteni látomás erősítette meg őket a rájuk váró kínzásokra. A börtönben imádkozókat hallgatták azok a rabtársak, akik valódi bűnökért várták büntetésüket vagy halálukat. Megbánták bűneiket és bocsánatot kértek Isten szentjeitől bűneikéit. Mivel félő volt, hogy sok pogány kereszténnyé lesz, a városparancsnok elrendelte, hogy Teodult fejezzék le. Ez nem történt meg. Újra börtönbe kerülve Agatopoddal együtt, másnap mindkettőjüket arra ítélték, hogy a tengerbe dobják. Követ kötve nyakukra a hajóról a tengerbe fullasztották őket. A tenger hullámai a partra vetették szent testüket, a keresztények pedig tisztelettel temették el őket 303 körül.

Szent György atya

A hallgatag György atya a malei hegyen Peloponézoszon él te szerzetesi életét. Ezért kapta a „malei” nevet. Tiszta szívvel élt, alázatossággal ékesítette életét, hittől és kegyelemtől ragyogott. A IV. században élt.

Himnuszköltő József atya

József Sziciliában született istenfélő és erényes szülőktől A gyermeket jó erkölcsben a könyvek ismeretében nevelték. Már gyermekkorában észre lehetett venni, hogy erényekben tökéletes ember válik belőle. Szelíd volt, csendes és alázatos. A szent könyveket sikeresen tanulta, Amikor Szicíliára rátörtek a barbárok, szüleivel Görögországba menekült. Ott a szaloniki kolostorba lépett és szigorú életet kezdett. Amikor kitört a szentképek elleni harc, József a legbuzgóbb védelmezői közé tartozott a szent képeknek. Ezért nemegyszer számkivetésbe küldték. Amikor utoljára visszatért a száműzetésből Konstantinápolyba, Ignác pátriárka a Nagy Egyház szent edényeinek őrzőjévé tette meg. Fotiosz pátriárka pedig az egész konstantinápolyi papság gyóntatójává nevezte ki. Isten emberének és az atyák atyjának nevezte, isten a lélekbelátás ajándékával tisztelte meg. Látta azokat a bűnöket, amiket az emberek el akartak előle titkolni. József atya csendesen hunyt el 883-ban az április 3-ról, 4-re virradó éjjel. Istentiszteleteink számára közel 300 kánont írt, ezért kapta a „himnuszköltő” címet.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!