4. hang

ApCsel 15,35-41a (Apostol)

Azon időben Pál és Barnabás is Antióchiában időztek. Tanítottak a többekkel együtt, és hirdették az Úr igéjét. Néhány nap múlva azonban Pál így szólt Barnabáshoz: »Menjünk vissza, és városról-városra mindenütt, ahol hirdettük az Úr igéjét, látogassuk meg a testvéreket, hogy vannak.« Barnabás magával akarta vinni Jánost is, akit melléknevén Márknak hívnak. Pál ellenben kérte őt, hogy ne kelljen visszafogadni azt, aki elvált tőlük Pamfíliától kezdve, s nem ment velük a munkába. Így nézeteltérés támadt köztük, s különváltak egymástól. Barnabás Ciprusba hajózott, miután maga mellé vette Márkot. Pál viszont Szilást választotta és útra kelt, miközben a testvérek őt Isten kegyelmébe ajánlották. Bejárta Szíriát és Kilíkiát, megerősítette az egyházakat.

ApCsel 12,1-11 (Apostol)

Azon időben Heródes király felemelte kezét, hogy lesújtson egyesekre az egyházból. Így karddal kivégeztette Jakabot, János bátyját. Mivel pedig látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, még tovább ment és elfogatta Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. Miután elfogatta őt, börtönbe vetette és átadta őrizetbe négy, négytagú katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy Húsvét után a nép elé vezetteti. Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelen könyörögött Istenhez érte.
Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti, azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök meg az ajtó előtt őrizték a börtönt. De íme, megjelent mellette az Úr angyala és fény ragyogott fel a cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette és így szólt: »Kelj föl gyorsan!« Erre a láncok lehullottak a kezéről. Az angyal pedig azt mondta neki: »Övezd fel magad és vedd fel saruidat.« Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: »Vedd magadra a ruhádat és kövess engem.« Péter az angyalt követve kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal által történik. Azt hitte látomása van.
Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba vezetett. Ez magától megnyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirtelen eltűnt mellőle. Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az Úr elküldte angyalát és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép számított.«

Jn 10,27-38 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Az én juhaim hallgatnak szavamra, és én ismerem őket. Követnek engem, és én örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki sem ragadja ki őket a kezemből. Atyám, aki őket nekem adta, mindenkinél nagyobb, és senki sem ragadhat ki Atyám kezéből semmit. Én és az Atya egy vagyunk.” A zsidók erre újra köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt. Jézus megkérdezte tőlük: „Sok jótettet mutattam nektek Atyámtól. Ezen tettek közül melyikért köveztek meg?” A zsidók azt felelték: „Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, azért, hogy ember létedre Istenné teszed magad.” Jézus így felelt nekik: „Nincs-e megírva törvényetekben: »Én mondtam: istenek vagytok«? Ha azokat isteneknek mondotta, akikhez az Isten Igéje szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét, miképp mondjátok arról, akit az Atya megszentelt, és a világba küldött, hogy káromkodsz, csak mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok? Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem! De ha azokat viszem végbe, még ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy belássátok és elhiggyétek, hogy bennem van az Atya, és én őbenne.”

Lk 9,1-6 (Evangélium)

Abban az időben Jézus összehívta a tizenkét tanítványát, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Ezt mondta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt; két ingetek se legyen! Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább! Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, hagyjátok el azt a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról bizonyságul ellenük!” Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak.

Szent Jakab apostol

Zebedeus fia és Szent János evangélista testvére, aki István diakónus után második keresztény vértanúként nyerte el a vértanúság koronáját. Mindketten olyan apostoli buzgóságot tanúsítottak, hogy az Úr „Boanergesz”-nek nevezte őket, ami azt jelenti: „Mennydörgés fiai”. A külön is kiválasztott három apostol közé tartoztak, s Péterrel együtt szemtanúi lehettek Urunk színeváltozásának. Heródes király végeztette ki húsvétkor, valószínűleg 36-ban (Ap.Csel. 12,1-2 beszámolója szerint).

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!