6. hang

ApCsel 25,13-19 (Apostol)

Azon időben Agrippa király és Berniké lejöttek Cézáreába, hogy Fesztuszt üdvözöljék. Mikor már több napja ott időztek, Fesztusz említést tett a királynak Pálról: »Félix itt hagyott egy fogoly férfit, akinek dolgában a zsidók főpapjai és vénei hozzám fordultak, amikor Jeruzsálemben voltam, és követelték az elítélését. Azt feleltem nekik: A rómaiaknak nem szokásuk, hogy elítéljenek valakit, amíg a vádlottat nem szembesítették vádlóival, és lehetőséget nem adtak neki az önvédelemre, hogy a bűntettek alól tisztázza magát. Amikor ennek következtében minden késedelem nélkül idegyűltek, másnap az ítélőszékbe ültem, és elővezettettem azt a férfit. A vádlók előálltak, de nem hozakodtak elő semmi olyasmivel, amiből én gonoszat gyanítottam volna, csak holmi vitás kérdéseik voltak ellene a vallásuk dolgában és valami meghalt Jézust illetően, akiről Pál azt erősítgette, hogy él.

Jn 16,23-33a (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Mostanáig nem kértetek semmit az én nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket példázatokban mondtam el nektek, de eljön az óra, amikor már nem példázatokban beszélek nektek, hanem nyíltan adok hírt nektek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem az Atyát értetek, maga az Atya ugyanis szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem el. Kijöttem az Atyától, és a világba jöttem. Most pedig elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.” Így szóltak hozzá tanítványai: „Lám, most nyíltan beszélsz, és semmiféle példázatot nem mondasz. Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged rá, hogy valaki is kérdezzen téged. Ebből hisszük, hogy az Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hiszitek-e? Íme, elérkezik az óra, és most jött el, amikor szétszéledtek, mindenki a maga útjára, és engem egyedül hagytok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Ezeket mondtam el nektek, hogy bennem békességetek legyen.”

Szent Epifán és Germán főpapok

Epifán Föníciából származott, zsidó szülőktől. Szülei földművesek voltak. Haláluk után Epifán megismerkedett egy Lucián nevű remetével, megkeresztelkedett és szétosztotta vagyonát a szegények között. Magának csak annyit hagyott meg, hogy belőle szent könyveket vásároljon. Ezután vezeklő életet élt. Hogy meglássa a pusztában élők jámbor életét, Egyiptomba utazott és ott hosszú időt töltött Hilárion idős atya vezetése alatt. A szerzetesi életben nagy tökéletességre tett szert. Isten a csodatevés ajándékával tüntette ki. Sok idő múlva Szalámin városában a terület püspökei érsekválasztásra gyűltek össze. Az egyik sokat szenvedett, jövőbe látó atya tanácsára az éppen Szalaminban tartózkodó Epifánt a templomba hívták, és püspökké választották, felszentelése után a Szentírásban jártas főpap jó intelmekkel vezette lelki nyáját a jó úton, buzgó volt a hitben és erős, irgalommal volt a szegények iránt 403-ban halt meg 115 éves korában és Ciprus szigetén temették el.

Germán főpap Konstantinápolyban született. Atyja az első szenátorok egyike volt, Konstantinosa Pogonátosz császár irigységből megölette, fiát Germánt pedig egyházi szolgálatra rendelte. Szolgálatában olyan szent életet élt, hogy megválasztották Kizipik város püspökévé. Olyan nagy buzgósággal védte az igaz hitet a tévtanítások ellen, hogy száműzetésbe küldték miatta. 715-ben konstantinápolyi pátriárkának választották meg. Ebben a hivatásában a képrombolás tévtanítása ellen küzdött nagy buzgósággal. Miatta sok szenvedést kellett elviselnie, pátriárkái székétől is megfosztották, utolsó éveit a Khora kolostorban élte le, ahol 740-ben meghalt. Eletében Isten a jövőbelátás ajándékával tisztelte meg. Halála után is sok csoda történt közbenjárására.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!