8. hang

Róm 4,4-12 (Apostol)

Atyámfiai! Aki tetteket visz végbe, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem a tartozás kiegyenlítéseként. Annak ellenben, aki nem visz végbe tetteket, hanem hisz abban, aki megigazulttá teszi a bűnöst, annak a hitét számítják be megigazulásul Isten kegyelmének a végzése szerint. Mint ahogy Dávid is hirdeti annak az embernek a boldogságát, akinek Isten beszámítja a megigazulást tettek nélkül:
»Boldogok, akiknek megbocsátották gonoszságait
és elfedték bűneit.
Boldog a férfi, akinek az Úr nem számítja be bűneit«.
De vajon ez a boldogság csak a körülmetélteket illeti meg, vagy a körülmetéletleneket is? Hiszen azt mondjuk, hogy »a hitet számították be Ábrahámnak megigazulásul«. Nos hát hogyan számították be? Körülmetélt, vagy körülmetéletlen állapotában? Bizony nem mint körülmetéltnek, hanem mint körülmetéletlennek. A körülmetélés jelét úgy kapta, mint a hitből való, s a körülmetéletlenségben nyert megigazulásnak pecsétjét, hogy atyja legyen mindenkinek, aki hisz, a körülmetéletlennek, és a megigazulást azoknak is beszámítsák, és hogy atyjuk legyen a körülmetélteknek is; nemcsak azoknak, akik a körülmetéltségből valók, hanem azoknak is, akik követik Ábrahám atyánknak a körülmetéletlenség állapotában tanúsított hitének a nyomdokait.

Mt 7,15-21 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e tüskebokorról szőlőt vagy bogáncsról fügét? Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket. Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: »Uram, Uram!«, csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.”

A csodálatoshegyi szent Simeon atya

Simeon Antiochiából származott, szüleinek sok imájára ajándékozta meg őket vele az Isten. Fogadalmat tettek, hogy fiukat Isten szolgálatára szentelik. Hatéves korában elment egy puszta helyre, hogy ott vezekeljen. Egy év múlva belépett Oszlopos János kolostorába és végül oszlopra állt. Kegyetlen harcot kellett szentünknek ezután elviselni. Szörnyű látomásokat látott, hogy azok elnyelik őt, majd heves testi kísértéseket kellett szenvednie. Sokat és bátran harcolt ezekkel a szenvedélyekkel, kérve Istent, hogy szabadítsa meg ezektől. Egyszer valaki papi ruhákba öltözve odajárult hozzá a szent kehellyel, és részesítette őt a Szent Áldozatból. Erre a szenvedély örökre elhagyta őt. Simeon a tökéletességnek nagy fokát érte el. Isten a csodatevés adományával tüntette ki, de látta a tikos és jövendő dolgokat is. Méltó lett arra, hogy lássa az Urat és beszélgessen Vele. Egyre magasabbra emelve oszlopát, élete végéig megmaradt rajta. Élete vége felé Isten mutatott neki egy hegyet és egy követ Antiochia mellett, a hegynek Csodálatos volt a neve. Itt folytatta vezekléseit egészen haláláig. 75 eves korában hunyt el, 596-ban, oszlopon eltöltve 68 évet.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!