1. hang

Róm 9,6-19 (Apostol)

Atyámfiai! Az nem lehet, hogy Isten igéje meghiúsult. Hiszen nem mind izraelita, aki Izraeltől származik; és nem is mindnyájan gyermekei azért, mert Ábrahám leszármazottjai; hanem: »Izsák utódait hívják majd a te utódodnak«. Más szóval: nem ezek, akik a test gyermekei, gyermekei az Istennek, hanem az ígéret gyermekei, azok számítanak utódnak. Az ígéret ugyanis így hangzik: »Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz«. Ezt nemcsak az ő esete mutatja, hanem Rebekkáé is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait, mert mielőtt még megszülettek volna s akár jót, akár rosszat tettek volna, - azért hogy az Isten végzése a szabad választásnak végzése maradjon -, nem a tettekért, hanem a meghívó akaratából ezt a kijelentést kapták: »a nagyobbik lesz a kisebbiknek a szolgája«, ahogy írva van: »Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem«.
Mit szólunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részéről? Egyáltalán nem. Hiszen megmondta Mózesnek: »Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok«.
Tehát nem azon múlik, aki akar, vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen. Az Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: »Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, s nevemet világszerte dicsőítsék«. Azon könyörül tehát, akin akar, s azt teszi megátalkodottá, akit akar.
Azt mondod majd nekem erre: »Akkor miért büntet mégis? Hiszen ki állhat ellen az ő akaratának?«

Szent Lukilliánosz és vértanútársai

Lukillián először pogány pap volt Nikomédia közelében. Már ősz hajú idős ember volt, amikor megismerte a keresztény vallást. Egész szívével és lelkével ragaszkodott Krisztushoz. Megkeresztelkedése után félelem nélkül hirdette őt a pogányok között, és sokat megnyert közülük a keresztény hitnek. A zsidók feljelentésére elfogták és a parancsnok utasítására megverték, állcsontját eltörték, fejjel lefelé lógatták és börtönbe vetették. A börtönben talált 4 keresztény gyermeket: Klaudius, Hypát, Pál és Dénes vértanúkat, akik szintén elhagyták a pogányságot és Krisztus hitének bátor hirdetői voltak. Buzgó imádságban, Istentől beszélgetve töltötték mindnyájan az időt és készek voltak a vértanúi halálra. Isten a kínzások között mindegyikőjüket sértetlenül őrizte meg. Végül mindnyájukat Bizáncba vitték, ahol Lukilliánt keresztre feszítették, a 4 ifjút pedig karddal fejezték le Aurélián császár (270-75) uralkodása alatt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!