7. hang

1Kor 12,12-26 (Apostol)

Atyámfiai! Amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, így Krisztus is. Ugyanis mi mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át. Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ha azt mondaná a láb: »Nem vagyok kéz, nem vagyok a test része«, vajon azért nem lenne-e a test része? És ha azt mondaná a fül: »Nem vagyok szem, nem vagyok a test része», vajon azért nem lenne-e a test része? Ha az egész test szem volna, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás volna, hol lenne a szaglás? Már pedig Isten helyezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, amint akarta. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Már pedig sok ugyan a tag, de egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: »Nincs rád szükségem!« vagy pedig a fej a lábaknak: »Nincs rátok szükségem!« Sőt amelyek a test gyöngébb tagjainak látszanak, sokkal inkább szükségesek; és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül; és amelyek tisztességtelen tagjaink, azoknak nagyobb tisztességük van; tisztességes tagjainknak viszont nincs erre szükségük. De az Isten azért alkotta úgy a testet, hogy amely tagnak nem volt, annak nagyobb tisztességet adott, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem a tagok egymásért kölcsönösen szorgoskodjanak. Ha tehát az egyik tag szenved, együtt szenved vele valamennyi tag; vagy ha az egyik tag tiszteletben részesül, együtt örvendezik vele valamennyi tag.

Mt 18,18-22; 19,1-2.13-15 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Bizony, mondom nektek: amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Bizony, mondom nektek azt is: Ha ketten közületek egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, meglesz nekik mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” Akkor odalépett hozzá Péter, és megkérdezte: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem testvérem, hogy megbocsássak neki? Akár hétszer is?” Jézus azt mondta neki: „Nem azt mondom neked, hétszer, hanem még hetvenhétszer is.” Amikor pedig Jézus ezeket a beszédeket befejezte, elhagyta Galileát, és Júda határába ment, a Jordánon túlra. Nagy sokaság kísérte, ő pedig ott meggyógyította őket. Akkor gyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék, de a tanítványok megfeddték őket. Jézus azonban ezt mondta: „Engedjétek a gyermekeket, és ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!” Azzal rájuk tette kezét, és eltávozott onnét.

Szent Proklosz és Hilár atyák

Mindkét szent vértanú Kalipta város környékéről származott, ami Ankyra közelében van. Először Prokioszt fogták el és Traján császár elé vitték. A császár nem talált benne hibát azért átadta Makszim helytartónak. A helytartó kínzások után arra ítélte, hogy feszítsék fára és nyilazzák agyon. Amikor vitték a kivégzésre, találkoztak egy Vidor nevű fiatalemberrel, aki Proklosznak unokaöccse volt. Elfogták és a börtönbe zárták. Prokioszt pedig elvitték a kivégzés helyére, fára feszítették és nyilakkal átlőtték testét. Minden nyíl után Istenhez fohászkodott. Lehajtva fejét, július 12-én halt meg.

Vidor vértanút a kihallgatása és bátor hitvallása után kínok alá vetették, három nappal Proklosz halála után július 15-én lefejezték. A keresztények mindkettőjük testét tisztelettel temették el, 106-ban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!