5. hang

2Kor 1,21-2,4 (Apostol)

Atyámfiai! Aki megerősít minket veletek együtt Krisztusban és aki felkent minket, az Isten az, s ő az, aki pecsétjével megjelölt minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.
Én pedig Istent hívom tanúnak magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korintusba. Mert nem uralkodni akarunk hiteteken, hanem örömötök segítői vagyunk, hiszen a hitben erősen álltok.
Azt tettem fel magamban, hogy nem megyek ismét szomorúsággal hozzátok. Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megörvendeztet engem, ha az nem, akit én megszomorítok? És azt a dolgot is azért írtam nektek, hogy amikor majd odamegyek, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve mindnyájatokról, hogy az én örömöm mindnyájatok öröme. Hiszen szívemnek nagy szorongatásából és aggodalmából írtam nektek sok könnyhullatás között, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek, milyen szeretettel vagyok kiváltképpen irántatok.

Mt 22,2-14 (Evangélium)

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Hasonló a mennyek országa egy király emberhez, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. Erre más szolgákat küldött e szavakkal: »Mondjátok meg a meghívottaknak: íme, lakomámat elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, jöjjetek a menyegzőre!« De azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után, a többiek pedig nekiestek a szolgáknak, bántalmazták és megölték őket. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városukat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: »A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre!« Azok a szolgák ki is mentek az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a menyegzős terem vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve. Megszólította: »Barátom, hogy jöttél ide be, amikor nincs menyegzői ruhád?« Az hallgatott, a király pedig azt mondta a szolgáknak: »Kötözzétek meg kezét-lábát, és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.« Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

Szent Tádé apostol

Judás apostol egyike volt a Jézustól választott 12 apostolnak. Nevét Lebbeusnak, vagy Judás-Tádénak is írják. Életéről és működéséről semmi biztosat nem tudunk. A hagyomány szerint ő ment el Abgár edesszai királyhoz meggyógyítani betegségéből. Megalapította az edesszai egyházat, aztán Örményországba távozott. Itt sokakat a keresztény hitre térített, szavait sok csodával kísérte. Vértanúságáról az a hagyomány, hogy vadállatok elé dobták, de azok nem bántották, aztán tüzes kemencébe is vetették, de a lángok sem bántották, végül karddal fejezték le 44 körül. Lefedezésekor nagy földrengés támadt, megnyílt a föld és elnyelte a szent apostol testét.

Szent Vassza vértanúnő és társai

Szent Vassza pogány pap felesége volt, és Edesszában élt. Három gyermekük született: Theogneosz Agápiosz és Pisztosz, akiket keresztény jámborságban nevelt. Férje jelentette fel, és azért meg kellett jelennie az ítélőszék előtt. Vassza ott is bátran kereszténynek vallotta magát. Ezért fiaival együtt a börtönbe zárták. Ezután a börtönből kivezetve őt és fiait, anyai szeme előtt kínozták meg gyemekeit. Először Theognoszt függesztették fára és égették meg, aztán Agápioszt verték meg. Fejéről lenyúzták a bőrt, majd a harmadik fiú megkínzásába fogtak. Vassza látta őket szenvedni és bátorította őkét a kitartásra. Végül mindhármukat lefejezték. Utánuk ő következett. Isten ereje sértetlenül őrizte meg a tűztől, víztől és a vadállatoktól. Amikor a tengerbe dobták, három fénylő ember kihúzta, csónakba ültette és a Márvány tenger Alon szigetére ment. Itt a helytartó arra kényszerítette, hogy áldozzon az isteneknek. Ő ezt megtagadta, azért karddal levágták fejét a IV. század elején.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!