5. hang

Gal 4,8-21 (Apostol)

Atyámfiai! Azelőtt ugyan, nem ismerve Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek; de most, amikor megismertétek Istent, sőt ismertek vagytok az Isten előtt, hogyan fordultok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez, melyeknek újból szolgálni akartok? Napokat tartotok meg és hónapokat, időket és esztendőket! Féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam köztetek.
Legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti: testvérek, kérve-kérlek titeket. Semmivel sem bántottatok meg. Hiszen tudjátok, hogy a test erőtlenségében hirdettem nektek először az evangéliumot; és azt, ami kísértésetekre szolgálhatott testemben, nem vetettétek meg, sem meg nem utáltátok, hanem úgy fogadtatok engem, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.
Hol van tehát a boldogságotok? Mert tanúsítom rólatok, hogy ha lehetett volna, szemeteket kivájtátok és nekem adtátok volna. Tehát ellenségetek lettem, mert igazat mondok nektek? Nem jó szándékkal buzgólkodnak körülöttetek, hanem el akarnak tőlem szakítani titeket, hogy mellettük buzgólkodjatok. Jó dolog mindenkor buzgólkodnotok a jóban, és nemcsak akkor, amikor jelen vagyok köztetek, fiacskáim, akiket fájdalommal szülök újra, míg Krisztus kialakul bennetek! Szeretnék most nálatok lenni, és más hangon beszélni, mert bizonytalan vagyok miattatok.
Mondjátok meg nekem, akik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok a törvényt?

Mk 6,45-53 (Evangélium)

Abban az időben Jézus kényszerítette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidával szembe, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elengedte őket is, fölment a hegyre imádkozni. Közben beesteledett. A bárka a tenger közepén járt. Ő ott maradt egyedül a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel, - mert ellenszelük volt -, a negyedik éjszakai őrváltás órájában elindult feléjük a vízen járva. El akarta őket kerülni. Amikor látták, hogy a vízen jár, azt vélték, hogy kísértet, és elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták, és megrémültek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, és a szél elállt. Az ámulattól megdöbbenve csodálkoztak, mert még a kenyerek csodáját sem fogták fel, a szívük még érzéketlen volt. Átkelve a tavon Genezáret földjére érkeztek.

Szent Adorján és Natália vértanúk

Adorján és Natália egy éve voltak házasok a vértanúság előtt. Adorján először Nikomédiában volt városparancsnok Maximianus (305-311) alatt. Látva, hogy a keresztények a kínzások alatt milyen bátorságot tanúsítanak, megkérdezte őket: „Milyen jutalmat vártok Istenetektől ezekért a szenvedésekért,” Ezt válaszolták: „Olyan jutalmat, amit nem vagyunk képesek leírni, és az elméd sem képes felfogni”. Ekkor Adorján kérte, hogy az összeírt a halálraítélt keresztények nevei közé a jegyzők az ő nevét is írják be. A jegyzők jelentették ezt a császárnak, aki magához hívatta Adorjánt. Mivel állhatatosán kitartott keresztény volta mellett, bilincsekbe veretve a börtönbe záratta. Egyik szolgája jelentette feleségének Natáliának, hogy férje a börtönbe került. Natália, aki titkos keresztény volt, felkereste férjét a börtönben, beszélgetett vele, bátorította, végül megcsókolta minden keresztény rab bilincsét és hazatért. Ezután a császár parancsára Adorjánnak és rabtársainak is összetörték lábszárait, majd ezután mindnyájukat megölték. Ez a IV. században történt. Natália, aki hűségesen szolgálta férjét és vértanútársait, özvegységében Bizáncba távozott, s hamarosan békében hunyt el férje sírjánál.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!