7. hang

Ef 1,22-2,3 (Apostol)

Mindent a lába alá vetett, s megtette őt mindenek fölött álló főnek az egyházban, mely az ő teste és annak a teljessége, aki mindeneket mindenben betölt.


Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben éltetek egykor ennek a világnak szokása szerint, a levegőben uralkodó fejedelemnek engedelmeskedve, annak a léleknek, amely most a hitetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan ezek között éltünk, mikor követtük testünk vágyait, s teljesítettük a test és az érzékek kívánságait, és természetünknél fogva a harag fiai voltunk, akárcsak a többiek.

Szent Zakariás próféta (Keresztelő Szent János apja)

Abia osztályából származó zsidó pap volt, feleségét Erzsébetnek hívták. Életükre a legszebb jellemzést így olvassuk Szent Lukácsnál: „mindketten igazak voltak az Isten előtt, szentül éltek az Úr parancsai, és rendelkezései szerint”. Házaséletüket ez szomorította meg: „nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt és már mindketten életük alkonya felé jártak”.

Egyszer Zakariás a templomban a tömjénáldozatot végezte, mikor megjelent Gábor főangyal. Üzenetet hozott számára Istentől, hogy János nevű fia fog születni, aki utat készít majd az eljövendő Megváltó előtt. Mivel Zakariás kételkedett az angyal szavában, Isten büntetéséből néma maradt fia megszületéséig.

Némelyek szakvéleménye szerint a bizánci szertartásban Keresztelő Szent János apjának tisztelete összekeveredett a másik Zakariás prófétának, Barakiás fiának tiszteletével, akit a zsidók a templom és az oltár között gyilkoltak meg. Ez okozza a zavart a zsolozsma szövegeiben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!