3. hang

2Kor 3,12-18 (Apostol)

Atyámfiai! Mivel reménységünk van, nagy nyíltsággal beszélünk, nem pedig úgy, mint Mózes, aki lepelt helyezett arcára, hogy Izrael fiai ne lássák annak végét, ami mulandó. De értelmük eltompult. Mind a mai napig ugyanis, amikor az Ószövetséget olvassák, ott van ugyanaz a lepel fölfedetlenül, mert az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mind a mai napig, mikor Mózest olvassák, lepel fekszik szívükön. De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. Mert az Úr a Lélek; ahol pedig az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, ugyanazon képmássá változunk át dicsőségről dicsőségre, az Úr Lelke által.

Lk 6,1-10 (Evangélium)

Abban az időben Jézus az egyik szombaton vetések közt járt. Tanítványai tépdesték a kalászokat, és kezükkel kimorzsolva eszegették. A farizeusok közül azonban egyesek azt mondták: „Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?” Jézus felelt nekik: „Nem olvastátok-e, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő és akik vele voltak? Miként ment be az Isten házába, hogyan vette el a kitett kenyereket, és evett, és a vele levőknek is adott azokból, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak egyedül a papoknak.” Aztán ezt mondta nekik: „Mert az Emberfia ura a szombatnak is.” Történt azután egy másik szombaton, hogy bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze el volt sorvadva. Az írástudók és a farizeusok pedig figyelték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy vádat találjanak ellene. Ő azonban ismerte gondolataikat, ezért így szólt az elsorvadt kezű emberhez: „Kelj fel, és állj középre!” Az fölkelt és odaállt. Jézus azután ezt mondta nekik: „Kérdezlek titeket, szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy elpusztítani?” Majd körülnézett mindnyájukon, és így szólt hozzá: „Nyújtsd ki a kezedet!” Ő pedig megtette, és meggyógyult a keze; éppúgy egészséges lett, mint a másik.

Szentéletű Pelágia

Pelágia a nagy Antiochia városából származott. Színházi táncosnő volt és a parázna nők életét élte. Ritka szép arca és díszes ruházata miatt a városban Margeritának, drágakőnek nevezték. Egy alkalommal Szent Nonnusz edesszai püspök figyelmét is megzavarta a nő szépsége, amikor processzióban a szinódusra ment. Majd összeszedte magát, és azt mondta: „Ha egy nő ennyire kicsinosítja magát, hogy tetsszen a halandó embereknek, mennyire fel kell díszítenünk a lelkünket, mely az örök Istenhez tér!”. Az asszony alkalmanként meghallgatva a püspök tanítását, megragadta a kegyelem, bűnbánatot tartott eddigi bűnei miatt, aztán megkeresztelkedett. Vagyonát szétosztotta a város szegényei között. Drága öltözeteit vezeklő ruhára cserélte és Jeruzsálembe ment az Olajfák hegyére. Itt teljes elzártságban vezeklő életet kezdett élni férfi néven. Megtisztulva bűneitől 457 körül halt meg. Temetésére sokan jöttek össze, és öltöztetésénél derült ki, hogy egy nő volt a vezeklő. Jeruzsálemben temették el az Olajfák hegyén.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!