1Tessz 1,1-5 (Apostol)

Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely az Atyaistenben és az Úr Jézus Krisztusban él. Kegyelem nektek és békesség.
Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; szüntelenül gondolunk Istenünk és Atyánk előtt a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire, szeretetetek fáradozására és türelmes reménységetekre. Tudjuk, testvérek, akiket Isten szeret, hogy választottak vagytok. Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel és Szentlélekkel is és nagy teljességgel. Hiszen tudjátok, milyenek voltunk köztetek tiérettetek.

Lk 10,22-24 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Mindent átadott nekem Atyám. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Majd külön a tanítványokhoz fordulva így szólt: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

Szent Ozeás próféta

Az ószövetségi Szentírásban első helyen szerepel a 12 kis próféta között. Isszakár törzséből származott. Jövendölt Oziás, Joatám, Acház és Ezekiás júdeai királyok idejében, és II. Jeroboám izraeli király uralkodása alatt. A vele egy nemzetbeli zsidók botlásait és bűneit felsorolva, és prófétai karizmájával megmutatva a helyes utat, sokat jövendölt Izraelről és a pogány népekről. Jövendöléseit leírta, és ezzel például szolgált a többi prófétának is. Megjövendölte, hogy Istennek igaz ismerete elterjed az egész földön, megszűnnek az ószövetségi áldozatok Áron papságával együtt, illetve annak előképét, hogy a gyermek Jézus visszatér Egyiptomból. Hosszú élet után halt meg a Megváltó születése előtt 820 évvel.

Kriziszi Szent András szentéletű vértanú

Krétai születésű volt, és a képromboló Konstantin Kopronimosz császár uralkodása alatt élt. Eleinte remete volt Krétán, aztán, mikor tudomást szerzett a szentképek elleni üldözésről, Konstantinápolyba ment, hogy a császárt jobb belátásra bírja. A fővárosba érkezve a császárt megrótta cselekedetei miatt. A katonák megkötözve Andrást, ütlegelni kezdték, de a császár leállította, és palotájába hívatta. A szent pusztalakó bátran kifejtette a császár előtt a szentképek tiszteletének helyességét. Rávilágított, hogy, ha büntetés jár a császári szobrok megsértésért, mennyivel istenellenesebb dolog üldözni Krisztust az Ő szent képeiben. A császár megkínoztatta ezért Andrást, és börtönbe záratta, lábait levágatta, amibe bele is halt 767-ben. Tiszteletreméltó maradványait a gonosztevők arra a helyre dobták, amelynek Kriszisz a neve.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!