7. hang

Ef 2,14-22 (Apostol)

Atyámfiai! Ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közbeeső válaszfalat, az ellenségeskedést, lebontotta a saját testében. A tételes parancsokból álló törvényt megszüntette, hogy mint békeszerző a kettőt egy új emberré teremtse önmagában, és mindkettőt egy testben engesztelje ki Istennel a keresztfa által, megölve az ellenségeskedést saját magában. Eljött, hogy békét hirdessen nektek, akik távollevők voltatok, s békét a közellevőknek; mert általa van mindkettőnknek szabad utunk egy Lélekben az Atyához
Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe, az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök egybe az Isten lakóhelyévé a Lélekben.

Szent Zénóbiosz és Zénóbia vértanú-testvérek

Édestestvérek voltak és Kilikiából származtak. Szüleik halála után tőlük öröklött vagyonukat szétosztották a szegények között. Zénóbiosz Istentől megkapta a gyógyítás ajándékát. Keze rátétele által minden betegséget meggyógyított. Erényes élete miatt Zénóbioszt szülővárosának püspökévé szentelték. Diocletianus császár keresztényüldözésekor Zénóbioszt is megkínozták, és keresztre feszítették. Erről Zénóbia hírt hallván, bátran odament testvéréhez. A kínzók előtt ő is kereszténynek vallotta magát. Mindkettőjüket megkínozták és lefejezték. A testüket a városon kívül temetetlenül hagyták. Éjszaka titokban Hermogenész pap eljött, és közös sírba temette őket. Vértanúi haláluk 285-ben történt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!