8. hang

Ef 4,1-7 (Apostol)

Atyámfiai! Kérlek titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, melyet kaptatok, teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékével. Egy a test és egy a Lélek, amiképp hivatásotok is egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van.
A kegyelmet azonban mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta.

Lk 10,25-37 (Evangélium)

Abban az időben egy törvénytudó jött Jézushoz, hogy próbára tegye, és így szólt: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő ezt kérdezte tőle: „Mit ír elő a törvény? Hogyan olvasod?” Ő pedig feleletül ezt mondta: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint önmagadat!” Erre ő így szólt: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz!” Ám az igazolni akarta magát, ezért ezt mondta Jézusnak: „De ki az én felebarátom?” Jézus akkor átvette a szót, és ezt mondta: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták, és elmentek. Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton. Meglátta, de továbbment. Ugyanígy egy levita is, amikor ahhoz a helyhez ért, és meglátta őt, továbbment. Arra ment egy szamaritánus is. Amikor odaért hozzá és meglátta őt, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte, aztán föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: »Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked.« Mit gondolsz, e három közül ki lett a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” Erre az így szólt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Erre Jézus ezt mondta neki: „Menj, te is tégy hasonlóképpen!”

Szent Pál konstantinápolyi érsek

Az ariánus Konstancius császár uralkodása alatt (337-61.) az igazhitű főpapok és hívek sok méltatlanságot tűrtek el hitük miatt. Sándor konstantinápolyi pátriárkát megkérdezték az egybegyűltek halálos ágyánál, hogy kit gondol utódjának. Ő a Szalonikiből származó Pál áldozópapot vagy Makedoniosz diakónust nevezte meg. Az igazhitűek Pált választották meg és szentelték fel Konstantinápoly püspökévé. Az ariánus császár, nem lévén ekkor jelen a fővárosban, oda visszatérve nemtetszését fejezte ki emiatt. Zsinatot hívott össze ellene, majd négy alkalommal is megfosztotta főpapi székétől, és száműzetésre ítélte. Utoljára az örményországi Kukuzába száműzték. Ott úgy halt vértanúhalált, hogy az ariánusok az istentisztelet alatt omoforjával megfojtották 35-ben. Nagy Teodóz császár uralkodása alatt 38-ben az épségben maradt szent testet visszavitték Konstantinápolyba, és ott temették el.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!