1. hang

2Tim 1,1-2.8-18 (Apostol)

Pál, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Jézus Krisztus apostola: Timóteusnak, szeretett fiának. - Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól!
Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki érte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével. Ő megmentett és szent hívással meghívott minket, nem a tetteink alapján, hanem az ő saját elhatározása s kegyelme által, amelyet örök idők előtt adott nekünk Krisztus Jézusban. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki a halált legyőzte, az életet pedig és halhatatlanságot felragyogtatta az evangélium által. Ennek lettem hírnöke, apostola és tanítója.
Ezt is emiatt szenvedem, de nem szégyenkezem, mert tudom, kinek hittem, s biztos vagyok abban, hogy ő meg tudja őrizni rábízott kincsemet addig a napig. Tartsd hát magadat a tőlem hallott egészséges igékhez, legyenek azok a példaképed hittel és szeretettel Krisztus Jézusban. Őrizd meg a rád bízott drága kincset a Szentlélek által, aki bennünk lakik.
Hiszen tudod, hogy az ázsiaiak valamennyien cserben hagytak engem, köztük Figelosz és Hermogenész is. Könyörüljön az Úr Oneziforosz házán: sokszor felüdített engem, s bilincseim miatt nem szégyenkezett, hanem amikor Rómába jött, szorgalmasan keresett, s megtalált. Adja meg neki az Úr, hogy irgalmat leljen az Úr előtt azon a napon. Hogy milyen szolgálatokat tett nekem Efezusban, azt te tudod legjobban.

Lk 19,12-28 (Evangélium)

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyi hatalmat szerezzen magának, aztán visszatérjen. Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és így szólt hozzájuk: »Kamatoztassátok, amíg vissza nem térek!« Polgártársai gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezekkel a szavakkal: »Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék rajtunk.« Ő azonban, amikor megszerezte a királyi hatalmat és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Jött az első, és így szólt: »Uram, minád még tíz minát hozott.« Erre azt mondta neki: »Jól van, derék szolga! Mivel a kevésben hű voltál, legyen hatalmad tíz város felett!« Jött a második is, és így szólt: »Uram, minád öt minát jövedelmezett.« Ennek is azt mondta: »Te is uralkodj öt város felett!« Jött a harmadik, és így szólt: »Uram, itt van a minád, amit eltettem kendőben, mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy. Fölveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.« Azt mondta neki: »A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem tetted hát oda pénzemet a pénzváltó asztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?« Aztán így szólt az ott állókhoz: »Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, akinek tíz minája van!« Azok így szóltak: »Uram, annak már tíz minája van.« »Mondom nektek, hogy mindannak, akinek van, még adatik, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Azokat az ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjak felettük, vezessétek ide, és kaszaboljátok le előttem!«” Miután ezeket mondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé.

Szent Platón és Romanosz vértanúk

Szent Platon vértanú a galáciai Ankirából származott, keresztény szülőktől, Szent Antioch vértanúnak volt a testvére. Fiatal kora ellenére érett elméjű volt. A keresztény hitet terjesztette embertársai között. Ezért Agrippin helytartó elé vitték, aki Zeusz isten templomában hallgatta ki. Mivel nem tudta hittagadásra bírni, megparancsolta 12 katonának, hogy váltakozva kínozzák. A katonák hamarabb fáradtak ki az ütlegelésben, mint a vértanú a türelemben. Utána három órán keresztül tüzes ágyon szenvedett. Bátran tűrte a lángokat, a babiloni 3 ifjú példájára. Ezután testét éles vasakkal szaggatták, végül 306-ban lefejezték.

Szent Román Palesztinából származott, és a cezareai egyház diakónusa volt. A keresztényüldözés idején Antiochiában élt. Ott hirdette a hitet és bátorította az üldözötteket. Amikor Aszklepiád helytartó le akarta a keresztény templomot rombolni, Román ellenállásra buzdította a keresztényeket. Egy pogány ünnepen nagy tömeg vonult a bálványtemplomhoz, ott volt Aszklepiád is. Román a tömegbe vegyülve nagy hangon szólt a bálványok ellen. Ezért a helytartó elfogatta, megverette, egyéb módon kínoztatta. Román a kínzások között sem szűnt meg Krisztust megvallani. Kínzásai között meglátott egy keresztény gyermeket, Barult. Azt mondta róla, hogy okosabb mint a kínzója, mert ő az igaz Istent ismeri. Románnak ezért kivágták a nyelvét, és felakasztották 303-ban. Ezután az ifjút kérdezték hite felől. Bátran megvallotta hitét, és leleplezte a bálványimádás értelmetlenségét. Olyan bátran és okosan beszélt a továbbiakban, hogy csodálkoztak rajta. Erősen megvesszőzték, kínjai között vizet kért. A tömegben levő anyja bátorította a kitartásra a vértanúi koronáért. A gyermek türelmesen viselte további kínjait, végül a helytartó fejét vétette (303-ban).

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!