4. hang

Ef 5,1-8a (Apostol)

Atyámfiai! Kövessétek, mint kedvelt gyermekek, Isten példáját, s éljetek szeretetben, mint ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát adományként, jóillatú áldozatul az Istennek.
Paráznaság és semmiféle tisztátalanság, vagy kapzsiság szóba se jöjjön köztetek, mint ahogy ez a szentekhez illik, se ocsmányság, se ostoba vagy kétértelmű beszéd, ami illetlen, hanem inkább hálaadás. Mert értsétek és jegyezzétek meg magatoknak, hogy semmiféle paráznának vagy tisztátalannak, kapzsinak, azaz bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában.
Senki se vezessen félre benneteket üres fecsegéssel, hiszen ilyenek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait. Ne legyetek tehát bűneik részesei. Mert valamikor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban.

Lk 14,1-11 (Evangélium)

Abban az időben Jézus egy szombaton a farizeusok egyik vezetőjének házába ment étkezni, azok pedig figyelték őt. Íme, egy vízkóros ember került elébe. Erre Jézus így szólt a törvénytudókhoz és farizeusokhoz: „Szabad-e szombaton gyógyítani?” Ők azonban hallgattak. Ekkor megérintve őt meggyógyította, és elbocsátotta. Majd így szólt hozzájuk: „Ha közületek valakinek a szamara vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombatnapon is?” Erre nem tudtak mit felelni. A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják az első helyeket. Így szólt hozzájuk: „Amikor lakodalomba hívnak, ne telepedjél le az első helyre, mert előfordulhat, hogy nálad előkelőbbet is meghívtak. Akkor odajön az, aki meghívott titeket, és azt mondja neked: »Add át a helyedet!« És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát meghívnak, menj, és telepedj le az utolsó helyre, hogy amikor odajön az, aki meghívott téged, ezt mondja neked: »Barátom, menj följebb!« Így megtiszteltetésben lesz részed a vendégsereg előtt. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.”

Szent Ménász, Hermogenész és Evgráfosz

Ezeknek a vértanúknak az ünnepe ahhoz a kultuszhoz kapcsolódik, amelyet a fővárosi hívek Szent Ménász konstantinápolyi templomában kezdetek a híres alexandriai vértanú felé tanúsítani. Egy Nagy Szent Athanáznak tulajdonított „Szenvedéstörténet” azt a látszatot keltette, hogy itt újabb szentek csoportjáról van szó. Az athéni származású, de Alexandriában híressé lett Ménász a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején Egyiptomban (304−313 között) a legkülönfélébb kínzások során nyerte el a vértanúság koszorúját (Szent Ménászt már november 11-én is ünnepeltük). Vele együtt szenvedett kínhalált rokona, Evgráfosz, és kettejük tanúságtételének láttára megtért és vértanú lett Hermogenész is.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!