5. hang

Kol 1,1-6 (Apostol)

Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér a Kolosszéban élő szent és hívő testvéreknek Krisztusban: kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól.
Hálát adunk az Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk, mivel hallottunk hitetekről Krisztus Jézusban és a szeretetről, melyet az összes szentek iránt tanusítotok, azért a reménységért, mely készen áll számotokra a mennyben, s amelyről már hallottatok az evangélium igaz igéjében. Ez eljutott hozzátok, és mint ahogy az egész világon gyümölcsöt hoz és növekszik, éppúgy nálatok is attól a naptól kezdve, amelyen a maga igazságában hallottátok és megismertétek Isten kegyelmét.

Lk 16,10-15 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Aki a kicsiben hű, a nagyban is hű, és aki a kicsiben hamis, a nagyban is hamis. Ha tehát a hamis mammonban nem lettetek hűek, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem lettetek hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Hallották mindezt a farizeusok, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták őt. Ekkor azt mondta nekik: „Ti igaznak mutatjátok magatokat az emberek előtt, az Isten azonban ismeri a szíveteket. Mert ami magasztos az emberek előtt, az utálatos az Isten előtt.”

Szent Dániel próféta és a három ifjú Ananiás, Azariás, Misael

A héber Biblia Dániel könyvét „az egyéb szent iratok” közé sorolja. A „hetvenes” görög bibliafordítás viszont már a nagyprófétákhoz kapcsolta, közvetlenül Ezekiel után. „Dániel könyve” azokhoz „apokalipszisek”-hez hasonlít, amelyeknek többsége nem került be a kánoni Szentírásba. Valószínűleg 167-163 körül, tehát Antiochus Epiphanész uralkodása idején írták meg. A szerző a pogány hódítóval szemben védekező népét akarta a fogság alatt élt bölcsek hősiességének a példájával bátorítani. Dániel és a három ifjú alakja aztán igen hamar jelentős része lett az ókeresztény katekézisnek, amit erről a freskók és az ásatások során föltárt régészeti emlékek is tanúskodnak. Hol a megváltásnak, hol a megtestesülésnek az előképei, de a keresztény művészetben mindig Krisztusra utalnak. Ezért is emlegeti őket többször is a bizánci egyház a Júda törzséből származott többi szenttel együtt a karácsony előtti napokban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!