3. hang

1Tim 1,15-17 (Apostol)

Fiam Timóteus! Igaz beszéd ez, s teljes hitelt érdemlő: azért jött el Krisztus Jézus erre a világra, hogy üdvözítse a bűnösöket. Ezek között én vagyok az első; de éppen azért találtam irgalmasságot, hogy Krisztus Jézus rajtam, az elsőn, mutassa meg egész hosszantűrését, okulásul azoknak, akik hinni fognak benne az örök életre.
Tisztesség és dicsőség érte az örökkévalóság halhatatlan, láthatatlan királyának, az egy Istennek, mindörökkön örökké, amen!

Lk 18,35-43 (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén, és kéregetett. Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az. Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. Erre felkiáltott: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson. Ő azonban annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle: „Mit akarsz, mit tegyek neked?” Az így szólt: „Uram, hogy lássak!” Jézus azt mondta neki: „Láss! A hited megmentett téged.” Azonnal látott is, és követte őt Istent dicsőítve. Erre az egész nép, amely ezt látta, dicsérte az Istent.

Szent Timóteus apostol (a 72 tanítvány egyike)

A kisázsiai Likaónia tartomány Lisztra városában született. Apja pogány volt, de anyja, Euniké, és nagyanyja, Loisz, buzgó zsidók, akik Szent Pál Timóteushoz írt 2. levele szerint (1,5) az ószövetségi vallás szellemében nevelték az ifjút, akik vele együtt lettek keresztények. Timóteus kisázsiai szülővárosában találkozott először Szent Pállal, és attól fogva állandó kísérője lett (ApCsel 16,1). A népek apostola igen szerette kísérőjét és fiatal kora ellenére először Thesszalonikában, majd Korintusban fontos feladatok teljesítésével bízta meg. Az apostol mellett volt római fogsága idején, majd miután elkísérte őt keleti útjára, Efezus egyházközségének vezetésére kaphatott tőle megbízatást. A hagyomány szerint egy pogány ünnep alkalmával a gyűlölködő pogányok rárontottak, s dorongokkal agyonverték 97-ben.

Perzsa Szent Anasztasziosz vértanú

A VI. század vége felé született a perzsiai Razich nevű városban. Pogány neve Magundat volt, s apjától mágiát tanult. Herakliosz bizánci császár perzsák elleni háborúja alatt, mint katona ismerkedett meg a kereszténységgel. Krisztus hívévé válva Jeruzsálembe ment, ahol Modesztosz pátriárka keresztelte meg. Ekkor kapta a Föltámadás bazilikájáról az Anasztasziosz nevet. Ezután szerzetes lett Szent Száva monostorában. Majd a vértanúság elnyerésére vágyva visszatért hazájában és ott bátran megvallotta hitét, amiért előbb börtönbe vetették, majd 628-ban megfojtották és fejét levágták. Fejét ereklyeként Rómába vitték, s ott helyezték el.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!