5. hang

Mk 13,31-14,2 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el. Ám azt a napot vagy órát senki sem ismeri, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya. Vigyázzatok, virrasszatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő! Éppen úgy, mint az idegenbe készülő ember, aki otthagyja házát, és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek tehát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor jön meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor vagy kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: legyetek éberek!” Két nappal húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe előtt a főpapok és írástudók arra törekedtek, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy aztán megöljék. Azt mondták: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között!”

Szent Nikéforosz vértanú

A III. század közepén élt Antiochiában. Szoros barátságban volt Szaprikiosszal, az antiochiai egyház egyik papjával. Barátságuk azonban megszakadt, és Szaprikiosz részéről kérlelhetetlen gyűlöletté alakult át. Nikéforosz minden békülési kísérlete csődöt mondott. A 260. évi keresztényüldözés idején Szaprikioszt mint papot halálra ítélték. Amikor a vesztőhelyre vitték, Nikéforosz ismét bocsánatát kérte, Szaprikiosz azonban még válaszra sem méltatta. Az utolsó pillanatban Szaprikiosz megtagadta Krisztust, és hódolt a bálványoknak. Ekkor Nikéforosz önmagát jelentette fel keresztényként Szaprikiosz helyett. A bírák Szaprikioszt szabadon bocsátották, Nikéforosznak pedig fejét vétették.(Vértanú-aktájuk olvasható az ókeresztény írók VII.-ben.)

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!