6. hang

Mk 11,1-11 (Evangélium)

Abban az időben Jézus Jeruzsálemhez közeledett, és Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél előreküldte két tanítványát. Azt mondta nekik: „Térjetek be a szemközti faluba! Mindjárt amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide! Ha valaki szólna, hogy mit műveltek, mondjátok azt, hogy Urának van rá szüksége! Erre nyomban elengedi.” El is mentek, és megtalálták a szamárcsikót kint az útfélen egy kapuhoz kötve, és eloldották. Az ott állók közül valaki megkérdezte: „Mit műveltek, hogy eloldjátok a szamarat?” Úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta nekik. Erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették, ráterítették köntösüket, és ő ráült. Sokan a ruhájukat terítették az útra, mások meg a fákról lombos ágakat vágtak és szórtak az útra. Az előtte menők és akik kísérték, ezt kiáltozták: „Hozsanna! Áldott aki az Úr nevében jön! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” Így vonult be Jézus Jeruzsálembe, a templomba. Ott körös-körül mindent szemügyre vett, aztán, mivel már későre járt az idő, a tizenkettővel kiment Betániába.

Szentéletű Martinianosz atya

A palesztinai Caesareából származott, s már ifjan remeteségbe vonult. Először egy hegyen remetéskedve virrasztásban, imádságban és böjtben 25 évet töltött el, aztán egy legendárius elbeszélés szerint egy lakatlan szigetre költözött, s mindaddig ott maradt, amíg egy hajótörés folytán egy nő nem került a szigetre. Hogy tisztaságát megőrizze, a tengerbe vetette magát. A biztos haláltól a delfinek mentették meg, amelyek hátukon a szárazföldre vitték. Ettől kezdve állandóan vándorolt, és tanította az embereket arra, hogyan kell a helyes útra térniük. Így jutott el Athénba, ahol 422-ben halt meg.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!