1. hang

Ter 4,16-26 (Ószövetség)

Káin elbujdosott az Úr színe elől, és az Édennel átellenben, Naid földjén telepedett le. Aztán Káin megismerte feleségét, s az fogant és Hénokot szülte neki. Majd várost is épített, s azt a fia nevéről Hénoknak nevezte. Hénok aztán Gajdádot nemzette, Gajdád pedig Mehujaelt, aztán Mehujael fia Matusáel lett, Matusáel pedig Lámeket nemzette. Lámek két asszonyt is feleségül vett: az egyiknek Ada volt a neve, a másiknak a neve pedig Szella. Ada szülte Jóbalt: ez lett a sátorlakó pásztorok atyja. Öccsét Jubalnak hívták: ő tette ismertté a hárfát és a citerát. Szella pedig Tobálkáint szülte, aki mindenféle rezet és vasat kovácsoló ércműves. Tóbalkáin nővére Noema volt. Lámek azt mondta feleségeinek, Adának és Cillának: „Ada és Cilla, halljátok hangomat, Lámek feleségei, figyeljetek szavamra: Megöltem egy férfit seb miatt, egy ifjút, mert megsebesített. Ha tehát hétszeresen állnak bosszút Káinért, akkor hetvenhétszer Lámekért!” Ádám is megismeré még a feleségét, Évát és az fiút szült. Elnevezte Szetnek, mondván: Isten másik utódot támasztott nekem Ábel helyett, akit megölt Káin. Szetnek szintén született fia. Enósnak nevezte el: mert ő volt az, aki reményteljesen segítségül hívta az Úristen nevét.

Péld 5,15-6,3a (Ószövetség)

Fiam! Vizet a saját edényeidből igyál, és a magad kútforrásából! Csor­duljanak csak számodra a saját forrásod vizei, és a saját térségeden hadd folyjon csak a saját vized! Egyedül a tied legyen az, és senki idegen ne osztozzon veled! Vízforrásod legyen a sajátod, és együtt örvendj ifjúkorodban elvett feleségeddel! Mint téged kedvelő szarvas és bájos zerge beszélgessen veled; csak saját asszonyod járjon mindig előtted, és ő legyen veled minden­kor, hogy az ő szerelmében forgolódva lehessél erős! Ne igen járkálj te más nő után, és ne ölelgess olyat, aki nem a tiéd! A férfi útjai ugyanis az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri! Törvényszegéseinek csapdái úgyis megfogják az embert, és bűneinek kötelei fojtogatják. Az ilyen meghal a fegyelmezetlenekkel, kivettetik életének sok hiábavalósága miatt, sőt már elveszett oktalansága folytán. Fiam, ha kezességet vállalsz baráto­dért, ellenségnek nyújtasz kezet, mert erős csapda az embernek a saját ajka, és foglyul ejti saját szájának szava. Tedd azt, fiam, amit meghagyok neked, és akkor üdvözülsz!

Szent Theofilaktosz hitvalló főpap

Nikomédiai metropolita volt (845 körül). Szent Tarasziosz szolgálatában állt, amikor az még csak császári titkár volt. Amikor Tarasziosz konstantinápolyi pátriárka lett, monostort építtetett Hieronban, a Fekete tenger bejárati szorosánál, s ott vette Theofilaktosz és Mihály szerzetesek fogadalmát. Később aztán püspökké szentelte őket, Theofilaktoszt Nikomédiába, Mihályt pedig Szünadeszbe helyezve. Az ikonromboló harc során Theofilaktoszt száműzték (Sztrobiloszba) 815-ben. Életét ott fejezte be az ikonrombolás vége felé (840-ben halt meg). Később Szent Metód vitette vissza holttestét Nikomédiába 845-ben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!