8. hang

Róm 4,4-12 (Apostol)

Atyámfiai! Aki tetteket visz végbe, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem a tartozás kiegyenlítéseként. Annak ellenben, aki nem visz végbe tetteket, hanem hisz abban, aki megigazulttá teszi a bűnöst, annak a hitét számítják be megigazulásul Isten kegyelmének a végzése szerint. Mint ahogy Dávid is hirdeti annak az embernek a boldogságát, akinek Isten beszámítja a megigazulást tettek nélkül:
»Boldogok, akiknek megbocsátották gonoszságait
és elfedték bűneit.
Boldog a férfi, akinek az Úr nem számítja be bűneit«.
De vajon ez a boldogság csak a körülmetélteket illeti meg, vagy a körülmetéletleneket is? Hiszen azt mondjuk, hogy »a hitet számították be Ábrahámnak megigazulásul«. Nos hát hogyan számították be? Körülmetélt, vagy körülmetéletlen állapotában? Bizony nem mint körülmetéltnek, hanem mint körülmetéletlennek. A körülmetélés jelét úgy kapta, mint a hitből való, s a körülmetéletlenségben nyert megigazulásnak pecsétjét, hogy atyja legyen mindenkinek, aki hisz, a körülmetéletlennek, és a megigazulást azoknak is beszámítsák, és hogy atyjuk legyen a körülmetélteknek is; nemcsak azoknak, akik a körülmetéltségből valók, hanem azoknak is, akik követik Ábrahám atyánknak a körülmetéletlenség állapotában tanúsított hitének a nyomdokait.

Mt 7,15-21 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e tüskebokorról szőlőt vagy bogáncsról fügét? Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket. Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: »Uram, Uram!«, csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.”

Szent Aquilina vértanúnő

Aquilina a palesztinai Biblosz városában született jámbor, keresztény szülőktől. Gyermekkorától a keresztény hit és erkölcs szabályai szerint nevelték szülei. Atyját korán elveszítve, nevelését anyja végezte, 10 éves korában Palesztina császári helytartója Voluszián lett. Mint pogány ember, üldözte a keresztényeket, Aquilinát is feljelentették hogy társnői között a keresztény hitet terjeszti. Kereszténynek vallotta magát és visszautasította, hogy a bálványoknak áldozzon. Büntetésből tüzes vassal a fülén keresztül átszúrták a fejét. A nagy fájdalomtól a szent szűz a földre esett, hóhérai azt gondolták, hogy meghalt. Szert testét kidobták a városon kívülre. Éjjel egy angyal csodálatosan begyógyította sebeit. Aquilina újra megjelent a helytartó előtt, aki fejvesztésre ítélte. A vesztőhelyen, a városon kívül, időt kért az imádságra és 293 június 13-án, lefejezés nélkül adta vissza lelkét Istennek.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!