5. hang

1Kor 7,12b-24 (Apostol)

Atyámfiai! Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, és ez kész vele lakni, ne bocsássa el; és ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van, és ez kész vele lakni, ne hagyja el férjét. Mert a hitetlen férj meg van szentelve felesége által, és a hitetlen asszony meg van szentelve férje által. Különben fiaitok tisztátalanok volnának, pedig szentek. Ha azonban a hitetlen fél elválik, hadd váljék el. Mert nincs szolgaságra kötelezve a fivér vagy a nővér ilyen esetben, hanem békességre hívott minket Isten. Mert honnan tudod, te asszony, hogy férjedet megmentheted? Vagy honnan tudod, te férfi, hogy feleségedet megmentheted?
Egyébként éljen ki-ki úgy, ahogy az Úr megadta neki, amint az Isten meghívta. Ezt tanítom minden egyházban. Mint körülmetélt kapta valaki a meghívást? Ne tüntesse el körülmetéltségét! Körülmetéletlenül kapta valaki a meghívást? Ne metéltesse magát körül! A körülmetéltség semmi, és a körülmetéletlenség is semmi, egyedül csak Isten parancsainak megtartása fontos. Mindenki maradjon meg ugyanabban a hivatásban, amelyben meghívást kapott. Mint rabszolga kaptad a meghívást? Ne törődj vele; és ha szabaddá is válhatnál, inkább ezt használd fel. Mert aki mint rabszolga kapott hivatást az Úrban, az Úr szabadosa; hasonlóképpen, aki mint szabad ember kapott hivtást, Krisztus rabszolgája. Nagy volt a ti vételáratok! Ne legyetek emberek szolgái! Mindenki maradjon meg abban a hivatásban Isten előtt, amelyben meghívást kapott.

Mt 14,35-15,11 (Evangélium)

Abban az időben Genezáret vidékének lakói felismerték Jézust, és az egész környéken hírét vitték. Odahordták hát mind a betegeket, és arra kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak érintette, meggyógyult. Ekkor írástudók és farizeusok keresték fel Jézust Jeruzsálemből, és megkérdezték: „Miért vetik el tanítványaid az ősök hagyományát? Hiszen nem mossák meg a kezüket, amikor kenyeret esznek.” Így felelt nekik: „Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért? Azt parancsolta az Isten: »Tiszteld apádat és anyádat!«, és: »Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon!« Ti viszont ezt tanítjátok: »Aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy áldozati ajándék az, amivel tartozom neked, annak már nem kell tisztelnie apját vagy anyját.« Ezzel hagyományotok kedvéért kijátszottátok az Isten parancsát. Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: »Ez a nép szájával közelít hozzám, ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem, de hiába tisztelnek, ha tanításuk csak emberi parancs.«” Akkor odahívta magához a tömeget, és így szólt hozzájuk: „Halljátok, és értsétek meg! Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az teszi tisztátalanná az embert.”

Szent Makrina anya

Makrina, nagy szent Bazil nénje, szent családban született. Édesanyja nevelte és megtanulta a zsoltárokat imádkozni általa. Ügyes kezű leány volt, megtanult gyapjút fonni és szőni. Tizenkét éves korában szülei egy fiatal ügyvédnek jegyezték el. Vőlegénye azonban hamar meghalt. Ezután nem akart többet házasságról hallani. Otthon sokat segített a házi munkában, de fiatal testvérei nevelésében is. Atyja halála után anyjának támasza, és a családi ügyek intézője lett. Miután fiútestvérei felnevelkedtek, a leányok férjhez mentek, rávette anyját, hogy kezdjenek szerzetesi életet. A kolostorban, anya és leánya testvérek lettek. 373-ban meghalt az édesanya. Később a főpap testvéreinek is üldözéseket kellett kiállniuk. 379-ben Bazil érsek meghalt. Ez nagyon megviselte Makrinát. Ugyanebben az évben Gergely püspök testvére látogatta meg. Éppen az utolsó órákban volt. Gyöngesége ellenére is iparkodott vidám lenni. Mindketten nagyszerű beszélgetést folytattak a lélekről és feltámadásról. Másnap már nem nagyon beszélt, este pedig befejezte földi életét 379-ben.

Szent Diosz atya

Az atya a szíriai Antiochiában született. Keresztény szülei jámborságban neveltek. Ifjú korától szerzetes volt. Felsőbb utasításra Konstantinápolyba ment. Ott az őt nagyon tisztelő ifjú Teodóz császár költségén kolostort alapított. A kolostorban elöljáróként folytatta tovább a vezeklő életet. Ez annyira kedves volt Isten előtt, hogy kitüntette őt a csodatevés adományával. Amikor halálát közeledni érezte, bement a templomba imádkozni, utána összehívta szerzetestársait, elbúcsúzott tőlük, utasításokat adott nekik, imádkozott értük, és látomásban Isten angyalát látva örömmel ment át az örök életbe 430 körül.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!