1. hang

1Kor 1,3-9 (Apostol)

Atyámfiai! Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Szüntelenül hálát adok Istenemnek értetek Isten kegyelméért, mely megadatott nektek Krisztus Jézusban, hogy mindenben gazdagok lettetek őbenne, minden igében és minden ismeretben. Mert Krisztus tanúbizonysága megerősödött bennetek, úgy hogy semmiféle kegyelmi adománynak sem vagytok híjával, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít majd titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hűséges az Isten, aki által meghívást nyertetek Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.

Mt 19,3-12 (Evangélium)

Abban az időben odamentek Jézushoz a farizeusok, hogy kísértsék, és ezt mondták: „Vajon szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Ő azt mondta nekik: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfinak és nőnek teremtette őket? És azt mondta: »Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz.« Úgyhogy már többé nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét!” De azok azt mondták: „Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet?” Erre azt mondta Jézus: „Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznaság miatt -, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vett el, szintén házasságot tör.” Erre azt mondták neki tanítványai: „Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni.” Erre azt mondta nekik: „Nem mindenki érti meg ezt a beszédet, csak azok, akiknek megadatott. Mert vannak, akik anyjuk méhéből úgy születtek, hogy nemzésre alkalmatlanok, vannak eunuchok, akiket az emberek tettek nemzésre alkalmatlanná, és vannak, akik önmagukat tették azzá a mennyek országáért. Aki meg tudja érteni, értse meg!”

Szent András vértanú

András, Makszimián császár hadseregének ezredese bátor katona volt és titokban keresztény, katonáival együtt győzelmet aratott a perzsa hadsereg fölött. Azok, akik nem szerették és irigykedtek rá, bevádolták őt az ország kormányzója előtt, hogy keresztény. Antioch helytartó megkötözve maga elé hivatta Andrást, választás elé állította, hogy a császár hadseregében kíván-e tovább szolgálni, vagy Istenének. András erős hangon nyilvánította ki, hogy ő Krisztus Isten szolgája. A helytartó megparancsolta, hogy készítsenek rézből ágyat, tüzesítsék meg, fektessék rá Andrást, hogy égen meg. András nem várta meg a hóhérokat, maga vette le ruháit és feküdt rá a tüzes ágyra. Imádságára Isten kioltotta a tűz erejét. Abban az időben még néhány katonatársát is elfogatta a helytartó és fára szegeztette őket. Az Andrást szerető emberektől való félelme arra kényszerítette a helytartót, hogy engedje szabadon, mindnyájukat. Ő kíséretével együtt Örményországba távozott. Ott egy hegy üregében a Taurusz hegyek között az üldözők elfogták és kivégezték mindnyájukat.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!