2. hang

1Kor 9,2b-12 (Apostol)

Atyámfiai! Az én apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. Ez az én védekezésem azok előtt, akik kérdőre vonnak engem. Vajon nincs jogunk enni és inni? Vajon nincs jogunk asszonytestvért magunkkal vinni, mint a többi apostol, az Úr testvérei és Kéfás? Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk?
Ki katonáskodik a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy ki legeltet nyájat és nem élvezi a nyáj tejét? Vajon emberi módon mondom ezeket? Avagy nem ugyanezt mondja a törvény is? Mert írva van Mózes törvényében: »Ne kösd be a nyomtató ökör száját«. Vajon az ökrökre van gondja Istennek? Vagy nem inkább miértünk mondja ezt? De bizony értünk írták meg, hogy aki szánt, reménységben szántson, és aki csépel, abban a reményben csépeljen, hogy része lesz a termésben. Ha mi nektek lelki javakat vetettünk, nagy dolog-e, ha anyagi javaitokat aratjuk? Ha mások részesülnek a ti javaitokból, miért nem sokkal inkább mi? De nem éltünk ezzel a hatalommal, hanem mindent eltűrünk, hogy akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliumának.

Gal 1,11-19 (Apostol)

Atyámfiai! Tudtotokra adom, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából. Mert hallottátok, miként viselkedtem egykor a zsidóságban, hogy mód felett üldöztem Isten egyházát és pusztítottam azt, és felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetemből, nagyobb buzgósággal követve őseim hagyományait. Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem tanácskoztam testtel és vérrel, Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elődeimhez, hanem elmentem Arábiába és ismét visszatértem Damaszkuszba.
Azután három év múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig; mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.

Mt 18,23-35 (Evangélium)

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, és úgy fizessen. A szolga leborult előtte, és úgy kérte: »Légy türelemmel irántam, és mindent megfizetek neked!« Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, adósságát pedig elengedte. Amikor kiment, az a szolga találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni, és ezt mondta neki: »Add meg, amivel tartozol!« Szolgatársa a lába elé borulva kérlelte: »Légy türelemmel irántam, és mindent visszafizetek neked!« De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai pedig a történtek láttán igen elszomorodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mind, ami történt. Akkor maga elé hívatta őt ura, és így szólt hozzá: »Te gonosz szolga! Minden adósságodat elengedtem, mivel könyörögtél nekem. Vajon nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad?« Ezzel az úr haragjában átadta a börtönőröknek, míg meg nem fizeti mind, amivel tartozik neki. Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsátja vétkeit testvérének.”

Jn 10,9-16 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem. Amint az Atya ismer engem, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor.”

Szent István király

Szent István, Géza fejedelem és Sarolta fia 975 táján született Esztergomban. Eredetileg Vajknak hívták, az István nevet a keresztség alkalmával vette fel. Ifjúkorától keresztény szellemben nevelték, ez a szellemiség vezette egész királyi uralkodása alatt. Mihelyt a maga ura lett, igyekezett a kereszténységet országában terjeszteni és erősíteni. Gizella bajor hercegnővel kötött házasságot, aki jó házastárs és a térítésben jó munkatársnak bizonyult. Házasságukból több gyermek született, de csak Imre maradt meg, aki ifjú korában egy vadászat alkalmával életét vesztette. István király követséget küldött II. Szilveszter pápához, akitől koronát kért, és felhatalmazást az Egyház megszervezésére, Megkoronáztatása után, hozzálátott nagy tervei megvalósításához. Püspökségeket alapított jó püspökökkel. Kolostorokat alapított, hogy szerzetesei tanítsák az embereket. Törvényeivel az országot igyekezett a jóra vezetni és arra, hogy Európa népei között méltán foglaljon helyet a magyar nép. Mint jó keresztény életének jó példájával is tanította népét. Eletében több csapás, betegség is kísérte, míg 1038, augusztus 15-én visszaadta lelkét Istennek. A székesfehérvári templomban helyezték el. Jobb kezének ereklyéje a mai napig fennmaradt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!