1. hang

2Kor 9,6-11 (Apostol)

Atyámfiai! Azt mondom: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Ki-ki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerűségből; mert Isten a jókedvű adakozót szereti. Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy mindig mindennel teljesen el legyetek látva és bőven teljék minden jótéteményre, ahogyan írva van:
»Bőven adott a szegényeknek;
igazsága megmarad örökkön-örökké«.
Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret juttat eledelül, megsokasítja majd a ti vetéseteket is, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. Így mindenben gazdagok lesztek minden jószívűségre, mely általunk hálaadást eredményez Isten iránt.

Lk 5,1-11 (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus egyszer a Genezáret tava mellett állt, látott a tónál két bárkát állni. A halászok kiszálltak, és mosták a hálókat. Beszállt hát az egyik bárkába, amely Simoné volt, és megkérte, hogy vigye egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a tömeget. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálóitokat halfogásra!” Simon ezt felelte neki: „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.” Miután így tett, oly sok halat fogtak, hogy szakadozott a hálójuk. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni nekik. Oda is mentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy azok majdnem elsüllyedtek. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és így szólt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Mert a bőséges halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. Jézus azonban így szólt Simonhoz: „Ne félj! Mostantól emberhalász leszel.” Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt.

Szentéletű Pelágia

Pelágia a nagy Antiochia városából származott. Színházi táncosnő volt és a parázna nők életét élte. Ritka szép arca és díszes ruházata miatt a városban Margeritának, drágakőnek nevezték. Egy alkalommal Szent Nonnusz edesszai püspök figyelmét is megzavarta a nő szépsége, amikor processzióban a szinódusra ment. Majd összeszedte magát, és azt mondta: „Ha egy nő ennyire kicsinosítja magát, hogy tetsszen a halandó embereknek, mennyire fel kell díszítenünk a lelkünket, mely az örök Istenhez tér!”. Az asszony alkalmanként meghallgatva a püspök tanítását, megragadta a kegyelem, bűnbánatot tartott eddigi bűnei miatt, aztán megkeresztelkedett. Vagyonát szétosztotta a város szegényei között. Drága öltözeteit vezeklő ruhára cserélte és Jeruzsálembe ment az Olajfák hegyére. Itt teljes elzártságban vezeklő életet kezdett élni férfi néven. Megtisztulva bűneitől 457 körül halt meg. Temetésére sokan jöttek össze, és öltöztetésénél derült ki, hogy egy nő volt a vezeklő. Jeruzsálemben temették el az Olajfák hegyén.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!