4. hang

Kol 2,13-20 (Apostol)

Atyámfiai! Vele együtt titeket is, mikor halottak voltatok vétkeitek és testetek körülmetéletlensége miatt, életre keltett azáltal, hogy megbocsátotta minden vétkünket. A rendelkezéseket magában foglaló s minket vádoló adóslevelet, mely ellenünk szólt, eltörölte, eltette az útból, és feltűzte a keresztre; lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket és diadalmaskodott rajtuk őbenne.
Senki ne ítéljen el tehát titeket étel vagy ital dolgában, avagy ünnepnapra, újholdra vagy szombatra vonatkozó dolgokban. Ezek árnyékai a jövendő dolgoknak, a valóság azonban Krisztusé. Senki olyan ne mondjon titeket méltatlanoknak a jutalomra, aki tetszeleg magának az alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében, aki látomásai miatt felfuvalkodik és alaptalanul elbizakodik érzékies lelkületében, s nem ragaszkodik a főhöz, aki az egybekötések és az ízületek segítségével gondozza és összetartja az egész testet, hogy az megvalósítsa az Isten szerint való növekedését.
Ha tehát meghaltatok Krisztussal a világ elemeinek, miért vesztek magatokra szabályokat, mintha a világban élnétek

Lk 9,18-22 (Evangélium)

Abban az időben Jézus egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak vele. Megkérdezte tőlük: „Kinek tart engem a tömeg?” Ők ezt válaszolták: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások szerint pedig a régi próféták közül támadt fel valaki.” Ekkor mondta nekik: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Ő pedig rájuk parancsolt, és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el, és így szólt: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, de harmadnapra fel kell támadnia.”

Szent Zénóbiosz és Zénóbia vértanú-testvérek

Édestestvérek voltak és Kilikiából származtak. Szüleik halála után tőlük öröklött vagyonukat szétosztották a szegények között. Zénóbiosz Istentől megkapta a gyógyítás ajándékát. Keze rátétele által minden betegséget meggyógyított. Erényes élete miatt Zénóbioszt szülővárosának püspökévé szentelték. Diocletianus császár keresztényüldözésekor Zénóbioszt is megkínozták, és keresztre feszítették. Erről Zénóbia hírt hallván, bátran odament testvéréhez. A kínzók előtt ő is kereszténynek vallotta magát. Mindkettőjüket megkínozták és lefejezték. A testüket a városon kívül temetetlenül hagyták. Éjszaka titokban Hermogenész pap eljött, és közös sírba temette őket. Vértanúi haláluk 285-ben történt.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!