LITURGIKUS NAPTÁR

2017. november 11. (Szombat)

5. hang

2Kor 8,1-5 (Apostol)

Atyámfiai! Tudtotokra adjuk Isten kegyelmét, amelyet Makedónia egyházai kaptak, hogy a nyomorúság sok megpróbáltatása között bőséges lett az örömük, és igen nagy szegénységükből jószívűségük túláradó gazdagsága lett. Mert tanúskodom róla, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, és sok rábeszéléssel kértek minket, hogy részük lehessen a jótékonyságban és a szentek javára végbemenő szolgálatban. És reményünket felülmúlva önmagukat adták oda először az Úrnak, azután nekünk Isten akarata szerint.



Lk 8,16-21 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Senki, aki lámpát gyújt, nem fedi le azt edénnyel, sem ágy alá nem teszi, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék, és nyilvánosságra ne kerülne. Figyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak még adatik; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amiről azt véli, hogy az övé.” Odajöttek anyja és testvérei, de nem juthattak hozzá a sokaság miatt. Erre akkor hírül adták neki: „Anyád és testvéreid kinn állnak, látni akarnak téged.” Ő azonban így felelt nekik: „Az az én anyám és azok a testvéreim, akik az Isten igéjét hallgatják és tettre váltják.”




Szent Ménász

Emlékét teljesebben ünnepeljük december 10-én. Egyiptomból származott. Fiatal korában a hadseregben szolgált. Amikor Diocletianus és Maximianus császárok üldözést indítottak a keresztények ellen, kilépett a hadseregből. A pusztába távozott és vadállatok között élt böjtölve és imádkozva, Egy pogány ünnepen megjelent a frigiai Kothuánban. A városparancsnok elfogatta, és börtönbe záratta. Másnap megkínoztatta, mivel nem akarta keresztény hitét megtagadni. Végül kard által nyerte el a vértanúságot a III. század végén.


Szent Viktor

Katonaként élt, hitét bátran megvallotta mindenki előtt. Amikor Antonius császár (l38-161) idejében a keresztényeket üldözni kezdték, Viktort is elfogták. Hiába volt a rábeszélés, hitétől nem tántorodott el. Sokféle módon kínozták, próbálták megmérgezni, de sértetlen maradt. Tüzes kemencébe is dobták, forró olajba is vetették. Mivel mindezekben is sértetlen maradt, végül is karddal fejezték le, Egyiptomban.


Szent Sztefanisz

Az egyik katona felesége volt, látta Viktor vértanúságát. Látomása támadt, melyben két korona jelent meg, az egyik Viktor fejére szállt, a másik az ő fejére. Ezért bátran megvallotta ő is keresztény hitét. Úgy halt vértanúhalált, hogy két pálmafa közé kötötték, és testét darabokra szabdalták.


Szent Vince

Hispániából származott. Fiatal korában a Szentírás tanulmányozásának szentelte életét. Augusztopolisz (Saragossa) püspöke, Valeriosz volt jó tanítója. Látva tanítványának erényes életét, archidiakónussá szentelte. Mivel a püspök dadogós volt, megbízta Vincét az emberek tanításával. Diocletianus császár keresztényüldözése alatt elfogták. Hitét kínzói előtt is megvallotta, sőt ezt mondta Dacianus kormányzó szemébe: „Előbb fáradtok ti bele a kínzásunkba, mint mi a szenvedésbe”. Kínzások után keresztre feszítették. Innen sértetlenül megszabadulva, végül tüzes rostélyon égették el. Testét temetetlenül hagyták, de a madarak és vadak nem bántották. Végül vízbe dobták, de a szent test kiúszott a partra. A keresztények összejővén, tisztelettel temették el. Ez 304-ben történt. Ereklyéi Rómában nyugszanak.Hispániából származott. Fiatal korában a Szentírás tanulmányozásának szentelte életét. Augusztopolisz (Saragossa) püspöke, Valeriosz volt jó tanítója. Látva tanítványának erényes életét, archidiakónussá szentelte. Mivel a püspök dadogós volt, megbízta Vincét az emberek tanításával. Diocletianus császár keresztényüldözése alatt elfogták. Hitét kínzói előtt is megvallotta, sőt ezt mondta Dacianus kormányzó szemébe: „Előbb fáradtok ti bele a kínzásunkba, mint mi a szenvedésbe”. Kínzások után keresztre feszítették. Innen sértetlenül megszabadulva, végül tüzes rostélyon égették el. Testét temetetlenül hagyták, de a madarak és vadak nem bántották. Végül vízbe dobták, de a szent test kiúszott a partra. A keresztények összejővén, tisztelettel temették el. Ez 304-ben történt. Ereklyéi Rómában nyugszanak.


Szentéletű Sztudita Tivadar hitvalló atya

Konstantinápolyban született 759-ben. Huszonkét évesen belépett a bithyniai Szakkudion monostorba, ahol anyai nagybátyjának, Platónnak az irányítása alá került, és Tarasziosz pátriárka szentelte pappá.. 794-ben a közösség tagjai Tivadart választották meg főnöküknek. Ő folytatta a már nagybátyja által elkezdett megújulási mozgalmat, és a monostor életét igyekezett Szent Bazil alapelvei szerint helyreállítani. A következő évben súlyos botrányt okozott VI. Konstantin császár, aki házasságát felbontva udvarhölgyét vette el. Mivel ez ellen Platón és Tivadar a közösség többi tagjával együtt tiltakoztak, ezért egy időre testvéreikkel együtt 797-ben Thesszalonikibe száműzték őket, majd Irén császárnő visszahívta. Ezután 799-ben a Sztudion monostorban telepedett le, ezért nevezték később már Tivadart is „sztuditának”, vagyis „a Sztudion monostor tagjának”. Mivel még több ízben is bírálni merte a császárok züllött erkölcsi életét és az ikontisztelet elleni heves támadásait, ezért sokszor száműzték. Továbbra is hirdette, hogy az ikonok elmélyítik az ábrázolt személlyel való kapcsolatot. Tanítása szerint különösen is jelentős Jézus Krisztus ábrázolása, aki a Szentírás szerint is „a láthatatlan Isten képmásaként” jelent meg. Emellett a házasság teológiájának egyik legkiemelkedőbb értelmezője és sok liturgikus ének szerzője. Örmény Leó császár aztán az ikonok védelme miatt végleg száműzte a hitvalló szerzetest. Így halt meg 826-ban; holttestét 844-ben a Sztudion monostorba vitték.




Liturgikus naptár RSS-csatorna Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!

ÖN ITT VAN JELENLEG: LELKISÉG / LITURGIKUS NAPTÁR

VISSZA A TETEJÉRE


KÖVESSEN MINKET A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN IS:

Széchenyi 2020 Beruházások

© 2015-2026 Nyíregyházi Egyházmegye

Fejlesztés: Gerner Attila, Zadubenszki Norbert