8. hang

1Tim 1,8-14 (Apostol)

Fiam Timóteus! Mi tudjuk, hogy a törvény jó, ha a törvénynek megfelelően alkalmazzák: tudva, hogy az igazra nem vonatkozik törvény, hanem csak a gonoszokra, engedetlenekre, istentelenekre, bűnösökre, vétkesekre, szentségtelenekre, apagyilkosokra, anyagyilkosokra, gyilkosokra, paráznákra, férfiakkal fajtalankodókra, emberrablókra, hazugokra, hamisan esküvőkre, meg arra, ami még ezeken kívül ellenkezik az egészséges tanítással, a boldog Isten dicsőségének rámbízott evangéliuma szerint.
Hálát adok annak, aki erőt adott nekem, Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy megbízhatónak ítélt és erre a szolgálatra rendelt engem, aki azelőtt káromló, üldöző s gyalázkodó voltam, azonban irgalmat találtam Isten előtt, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem, sőt, valósággal elárasztott a mi Urunk kegyelme, a Krisztus Jézusban való hittel s szeretettel együtt.

Lk 14,25-35 (Evangélium)

Abban az időben nagy népsokaság ment Jézussal. Ő pedig hozzájuk fordult, és így szólt: „Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját életét is, nem lehet az én tanítványom. És aki nem hordozza keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom. Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni? Nehogy azután, hogy az alapot lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdje őt: »Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.« Vagy melyik király az, aki mikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb számot vetni, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, amikor az még messze van, követséget küld hozzá, és békét kér. Így tehát, aki közületek nem mond le mindenről, amije csak van, nem lehet az én tanítványom. Hasznos a só. De ha a só ízét veszti, vajon mivel ízesítik meg? Sem földnek, sem trágyának nem való, kidobják azt. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Új Szent István vértanú és társai

715-ben Konstantinápolyban született. 16 éves korában lett szerzetes a tiszteletreméltó János irányítása alatt. Keményen szembeszegült az ikonromboló Konstantin Kopronümosz császárral, aki megpróbálta őt a maga oldalára állítani. Mivel a császár képét nem tisztelte, ezért a pretoriumba záratták, ahol már több mint 300 szerzetes hitvalló volt együtt. Ebben a környezetben ő változtatta a börtönt monostorrá. Végül 764 (vagy esetleg 767) novemberében egyes tisztviselők úgy akartak a császár kedvében járni, hogy megkövezték a szentéletű hitvallót, akinek a fejét az egyik kő teljesen össze is zúzta.

Szent Irénarkosz vértanú

Az örményországi Szevaszte városában szenvedett vértanúságot hét vértanúnővel együtt Diocletianus császár keresztényüldözése idején 303-ban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!