3. hang

Zsid 5,11-6,8 (Apostol)

Atyámfiai! Sok mindent kell mondanunk, s nehéz is megmagyarázni, mert késedelmesek lettetek a hallásra; mert ezidőszerint már tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy valaki tanítson titeket Isten tanításának elemi dolgaira; olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem szilárd eledelre. Mert mindaz, aki tejet kap, tapasztalatlan az igazság tanításában, mivel még csecsemő; a tökéleteseknek pedig a szilárd étel való, azoknak, akik a gyakorlás által kifejlesztették érzékeiket, hogy megkülönböztessék a jót és a rosszat.
Így tehát, mellőzve Krisztus tanításának elemeit, a tökéletesebb dolgokra térünk át, s nem rakjuk le újra az alapot a holt cselekedetekből való megtérésről és az Istenben való hitről, a keresztségek tanításáról, valamint a kézföltételről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről. Ezt is megtesszük majd, ha Isten megengedi.
Lehetetlen ugyanis, hogy azok, akik egyszer megvilágosodtak, megízlelték a mennyei ajándékot, részesültek a Szentlélekben, és megízlelték Isten értékes igéjét és a jövendő világ erőit, s azután elestek, ismét megújuljanak a bűnbánatra. Ők ugyanis újra megfeszítik Isten Fiát, amennyire rajtuk áll, és csúfot űznek belőle. Mert az a föld, amely beissza a gyakran hulló esőt, és alkalmas növényt terem azoknak, akik művelik, Istentől áldást nyer; az viszont, amelyik tövist és bojtorjánt terem, megvetésre méltó, átok fenyegeti, s a sorsa a tűzben való megégettetés.

Lk 21,5-8a.10b-11.20-24 (Evangélium)

Abban az időben, amikor némelyek beszéltek Jézusnak arról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, ő így szólt: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit láttok, nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor fognak ezek bekövetkezni? És mi lesz a jel előtte?” Ő pedig így szólt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész, rettentő tünemények és nagy égi jelek. Amikor pedig azt látjátok, hogy Jeruzsálemet seregek veszik körül, tudjátok meg, hogy elközelgett pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe! Az ottlévők költözzenek ki, és akik vidéken vannak, ne térjenek oda vissza! Mert a bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva. Jaj pedig a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Mert nagy szorongatás lesz a földön, és harag ezen a népen. Kardélen hullanak el, és fogságba hurcolják őket mindenféle pogány nép közé. Jeruzsálemet pedig pogányok fogják tiporni, míg be nem telik a nemzetek ideje.”

Istenhordozó Szent Ignác püspök

Az antiochiai püspök Szent János tanítványa volt. Saját levelein kívül Szent Ireneusz is beszámol arról, hogy vadállatok martalékaként halt vértanúhalált. A bizánci hagyomány szerint december 20-án Traianus császár idejében110 körül történt mindez.

Levelei elején magát is úgy nevezi meg, mint az Istenhordozó, vagyis aki szívében hordozza Istent, tehát az ő temploma lett. Szent Ignác korában ez még minden keresztény közös jelzője is lehetett, amint erről az Efezusiaknak írt levele is tanúskodik (9,2).

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!