8. hang

Mk 14,3-9 (Evangélium)

Abban az időben, amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában, és vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástromedényben valódi és igen drága nárduszolajat hozott. Feltörte az alabástromot, és Jézus fejére öntötte. Némelyek méltatlankodtak magukban, ezt mondva: „Mire való ez a kenetpazarlás? Hiszen ezt az olajat több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni, és azt odaadni szegényeknek.” És szemrehányást tettek az asszonynak. Jézus azonban ezt mondta: „Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem! Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek. Azt tette, ami telt tőle. Előre megkente testemet a temetésre. Bizony, mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd ezt az evangéliumot, az ő tettéről is megemlékeznek.”

Szentéletű Xenofon atya és felesége, Mária, valamint két fiúk: Szent Arkádiosz és János

Az istenfélő nemes házaspár az V. században jó módban élt Konstantinápolyban. Két fiúkat kiváló neveltetésben tudták részesíteni: Bejrutba küldték őket tanulmányaik folytatására, de ők útjukon hajótörést szenvedtek és eltűntek. Egymásról nem is tudva élték túl a hajótörést, és külön-külön mentek el Jeruzsálembe, ahol szerzetesek lettek. Szüleik egy isteni kinyilatkoztatásnak engedelmeskedve szintén elzarándokoltak a szentföldre, s ott életben találták fiaikat. Látva, hogy azok teljesen Isten szolgálatának szentelték életüket, ők maguk is szétosztották vagyonukat és beléptek egy monostorba. Így mind a négyen szerzetesként fejezték be Istennek tetsző életüket.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!