4. hang

Ter 4,16-26 (Ószövetség)

Káin elbujdosott az Úr színe elől, és az Édennel átellenben, Naid földjén telepedett le. Aztán Káin megismerte feleségét, s az fogant és Hénokot szülte neki. Majd várost is épített, s azt a fia nevéről Hénoknak nevezte. Hénok aztán Gajdádot nemzette, Gajdád pedig Mehujaelt, aztán Mehujael fia Matusáel lett, Matusáel pedig Lámeket nemzette. Lámek két asszonyt is feleségül vett: az egyiknek Ada volt a neve, a másiknak a neve pedig Szella. Ada szülte Jóbalt: ez lett a sátorlakó pásztorok atyja. Öccsét Jubalnak hívták: ő tette ismertté a hárfát és a citerát. Szella pedig Tobálkáint szülte, aki mindenféle rezet és vasat kovácsoló ércműves. Tóbalkáin nővére Noema volt. Lámek azt mondta feleségeinek, Adának és Cillának: „Ada és Cilla, halljátok hangomat, Lámek feleségei, figyeljetek szavamra: Megöltem egy férfit seb miatt, egy ifjút, mert megsebesített. Ha tehát hétszeresen állnak bosszút Káinért, akkor hetvenhétszer Lámekért!” Ádám is megismeré még a feleségét, Évát és az fiút szült. Elnevezte Szetnek, mondván: Isten másik utódot támasztott nekem Ábel helyett, akit megölt Káin. Szetnek szintén született fia. Enósnak nevezte el: mert ő volt az, aki reményteljesen segítségül hívta az Úristen nevét.

Szentéletű Szimbolai Timót atya

Szülei halála után szétosztotta az örökségét a szegények között, s a kisázsiai Szümbolisz monostorába vonulva egész életét imádságban böjtöléssel és virrasztással töltötte el. Szent Theoktiszt kukumai apátnak volt a tanítványa, (akiről január 4-én emlékeztünk meg). Később a bithüniai Olümposz hegyén remetéskedett. Életének tisztasága és csodái miatt állt nagy tiszteletben. 795-ben halt meg.

Szent Eusztathiosz antióchiai érsek

A pamfiliai Szidészben született. Ahogy jelleméről fennmaradt, Eusztathiosz ékesszóló, erélyes és nagy tudású ember volt. A szíriai Bérea püspöke volt, de kiérdemelte, hogy 324-ben az antióchiai érseki székbe emeljék. Részt vett az I. egyetemes zsinaton, s mindvégig az ariánus eretnekség ádáz ellensége maradt. Sajnos műveiből igen kevés maradt fenn. Az ariánusok fő támasza ekkor Euszebiosz nikomédiai püspök volt, aki – kihasználva befolyását a császári udvarnál – rágalmakkal elérte, hogy 331. körül Eusztathioszt száműzzék a trákiai Traianopoliszba. Ott is halt meg 338-ban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!