1Kor 11,23-32 (Apostol)

Atyámfiai! Az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte és azt mondta: »Ez az én testem, amely értetek adatik; ezt tegyétek az én emlékezetemre.« A vacsora után hasonlóképpen fogta a kelyhet is, és így szólt: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben; ezt tegyétek, valahányszor isszátok, az én emlékezetemre.« Mert valahányszor ezt a kenyeret eszitek, és a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Tehát vizsgálja meg magát az ember, és úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből; mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza. Ezért van köztetek sok beteg és erőtlen, és sokan meghaltak. Ha ellenben önmagunkat megítélnénk, nem esnénk ítélet alá. Mikor pedig ítélet alá esünk, az Úr fenyít meg minket, hogy ne kárhozzunk el ezzel a világgal.

Szent Márk fölszentelt vértanú és Kürillosz diakónus vértanú

Ezek a szentek különböző vidékeken szenvedtek vértanúságot Julianosz aposztata császársága idején a pogány restauráció miatt 362-ben. A hagyomány szerint Szent Márk még Nagy Konstantin császár idején lerombolt egy pogány szentélyt, hogy helyére keresztény templomot építsen. Harminc évvel később életével kellett fizetnie ezért a buzgóságért. Küroszi Theodorétosz elbeszélése szerint Kürillosz héliopoliszi diakónusnak ugyanezt kellett elszenvednie hasonló okból. Aszkalonban és Gázában, ahol a pogányság még különösen is elevenen élt tovább, sok egyszerű kereszténynek kellett ekkoriban kegyetlen kínzások elszenvednie a pogányoktól.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!