ApCsel 1,1-8 (Apostol)

Az első beszédben, Teofilus, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva addig a napig, amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket kiválasztott. A kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik.
Mikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várják be az Atya ígéretét, melyet, mondta, hallottatok az én számból arról, hogy János vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.
Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: »Uram, vajon mostanában állítod helyre Izrael országát?« Ő azonban azt mondta nekik: »Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és az órát, amelyet az Atya saját tetszése szerint határozott meg. A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában és a föld határáig.«

Jn 1,1-17 (Evangélium)

Kezdetben volt az Ige, és az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige.
Ő volt kezdetben az Istennél. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett.
Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, és a sötétség azt nem fogta fel.
Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Ő tanúskodni jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít, a világba jött.
A világban volt, és a világ általa lett, mégsem ismerte fel őt a világ. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, akik hisznek az ő nevében,
akik nem a vérből, sem a test vágyából, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttének dicsőségét, aki kegyelemmel és igazsággal teljes.
János tanúságot tett róla, és fennhangon hirdette: „Ő az, akiről azt mondtam: »Aki utánam jön, előttem lett, mert előbb volt, mint én.«”
Mi mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre fogadva.
Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által lett.

Egyiptomi Mária

Egyházunk Egyiptomi Mária anyáról emlékezik meg a nagyböjt 5. vasárnapján. Élettörténetét Jeruzsálemi Szent Szofróniosz pátriárka hagyta ránk.

527-től 565-ig élt, egyiptomi származású volt. Már 12 éves korában megszökött hazulról, és az egyiptomi főváros, Alexandria egyik híres prostituáltja lehetett 17 éven át. Mindenféle kicsapongásban élt, és sok embert rántott a romlásba. Egyszer, mikor puszta érdeklődésből zarándokkal együtt éppen Jeruzsálembe vetődött, ott a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét tartották. Máriát azonban három-négy alkalommal valami titokzatos erő nem engedte bejutni a templomba. Ezért töredelmes szívvel megígérte, hogy megváltoztatja életét. A földre leborulva imádkozott, s az Istenszülőhöz fohászkodott, hogy fel tudjon hagyni addigi feslett életével. Ezután beléphetett a templomba. Miután lerótta hódolatát a Szent Kereszt előtt, ismerőseit otthagyva átkelt a Jordánon, s a sivatag túlsó részébe vonult böjtölni és imádkozni. Negyvenkilenc esztendőn át vezekelt kemény önmegtagadásban. Az aszketikus életben megöregedett szentéletű asszonyra évtizedek múltán egy Zoszima nevű szerzetes talált rá, akinek elmondta élettörténetét, és megkérte, hogy még halála előtt a szent eukharisztiában is részesítse. Az azt követő évben az öreg Zoszima már holtan találta a szentéletű asszonyt a földön fekve.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!