3. hang

ApCsel 14,6-18 (Apostol)

Azon időben Pál és Barnabás értesültek arról, hogy a pogányok és a zsidók támadásra készülnek ellenük, elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe, és körös-körül az egész tartományba. Mindenütt hirdették az evangéliumot.
Volt Lisztrában egy béna lábú ember, aki sánta volt születésétől fogva és sohasem tudott járni. Hallgatta Pált, amikor beszélt. Pál rátekintett, s mivel látta, hogy hisz a gyógyulásában, fennhangon azt mondta: »Állj fel egyenesen, a lábaidra.« Az felugrott és járkált. Mikor a néptömeg látta, hogy mit tett Pál, likaóniai nyelven felkiáltott: »Az istenek emberi alakot öltöttek, s leszálltak hozzánk!« Barnabást elnevezték Jupiternek, Pált meg Merkurnak, mert ő vitte a szót.
A város előtt lévő Jupiter templom papja bikákat és koszorúkat hozott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni. Amikor az apostolok, Barnabás és Pál meghallották ezt, megszaggatták ruhájukat, kiáltozva kisiettek a tömeg közé és ezt mondták: »Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a hiábavaló dolgoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget és a földet teremtette, a tengert és mindazt, ami bennük van. A letűnt időkben hagyott minden pogányt, hogy a saját útján járjon, de önmagát sem hagyta tanúságtétel nélkül, mert jót cselekedett az égből: esőt, termékeny időket adott, betöltötte szívünket eledellel és örömmel.« Bár ezeket mondták, alig tudták lecsillapítani a tömeget, hogy ne mutasson be nekik áldozatot.

1Pét 5,6-14 (Apostol)

Atyámfiai! Alázzátok meg magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket a látogatás idején. Bízzátok őrá minden aggodalmatokat, mert neki gondja van rátok. Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen, tudjátok ugyanis, hogy ugyanez a szenvedés vár a testvéreitekre is, akik ezen a világon vannak.
Minden kegyelem Istene pedig, aki meghívott minket az ő örök dicsőségére Jézus Krisztus által, maga fog minket, miután kissé szenvedtünk, tökéletesíteni, megerősíteni és megszilárdítani. Neki legyen dicsőség és uralom mindörökkön örökké. Amen.
Szilvánusz, a hű testvér által - úgy gondolom - röviden írtam nektek, kérve-kérve titeket és tanúságot téve arról, hogy Isten igaz kegyelme az, amelyben éltek. Üdvözöl titeket a veletek együtt kiválasztott egyház Babilonban, és Márk, a fiam. Köszöntsétek egymást szent csókkal.
Kegyelem mindnyájatoknak, akik Krisztus Jézusban vagytok. Amen.

Jn 7,14-30 (Evangélium)

Amikor eltelt az ünnep fele, Jézus fölment a templomba, és tanított. A zsidók csodálkoztak, és ezt mondogatták: „Hogyan ismerheti az Írásokat, amikor nem is tanulta?” Jézus így felelt nekik: „Tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Aki készen van rá, hogy teljesítse akaratát, megismeri a tanításról, vajon Istentől való-e, vagy csak magamtól beszélek. Aki magától beszél, a saját dicsőségét keresi. Aki azonban annak dicsőségén munkálkodik, aki őt küldte, az igaz, és nincs benne hamisság. Vajon nem Mózes adott-e nektek törvényt? Mégsem tartja meg egyikőtök sem a törvényt. Miért törtök az életemre?” Válaszul ezt mondta a tömeg: „Megszállott vagy, ugyan ki tör az életedre?” Jézus azonban folytatta: „Csak egyetlen tettet vittem végbe, s mindnyájan megütköztök rajta. Mózes adta nektek a körülmetélést - bár nem Mózestől eredt, hanem az ősatyáktól -, és szombaton is körülmetélitek az embert. Ha tehát szombaton körülmetélkedik az ember, hogy Mózes törvénye csorbát ne szenvedjen, miért haragudtok rám, amiért egy egész embert meggyógyítottam szombaton? Ne látszatra ítéljetek, hanem igazságosan ítéljetek!” A jeruzsálemiek közül néhányan megjegyezték: „Ugye, ez az, akit halálra keresnek? És lám, teljesen nyíltan beszél, és nem szólnak rá semmit. Csak nem győződtek meg róla az elöljárók, hogy valóban ő a Messiás? Róla tudjuk, honnan való, a Messiásról pedig, midőn eljön, senki sem fogja tudni, honnan való.” Jézus a templomban tanítva így kiáltott fel: „Engem is ismertek, és azt is tudjátok, honnan való vagyok, noha nem magamtól jöttem, hanem az Igaz küldött, akit ti nem ismertek. Én pedig ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.” Erre el akarták fogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem érkezett el az órája.

Lk 10,16-21 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Amikor a hetven visszatért, örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben!” Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”

Szent Márk apostol és evangélista

A neve alatt fennmaradt evangélium szerzője. Jeruzsálemi lehetett, s a hagyomány szerint rokona volt Szent Barnabás apostolnak és közeli munkatársa lett Szent Péter és Pál apostoloknak is. Velük együtt eljutott Ciprusra, Szíriába, Kisázsiába és a római birodalom más tartományaiba is. A hagyomány szerint ő volt az az ifjú, aki Jézus elfogatásakor követni akarta az elfogott Mestert, de amikor a fegyveresek az ingénél fogva megragadták,ő meztelenül elmenekült. Tőle maradt ránk az első ma is ismert teljes evangélium, amennyiben Szent Máté ma is ismert görög nyelvű szövege valamivel később íródhatott, s a Szent Márkét megelőző esetleg arám nyelven terjesztett változatokból nem maradt ránk kézirat.
További hagyományok szerint 42-62 között ő lehetett Alexandria első püspöke, akit a kopt egyház alapítójaként tisztel, és aki ott vértanúhalált is halt. Vértanúságának módjáról azt tartják, hogy a pogányok összekötözve hurcolták sziklákon keresztül, amíg a teste szét nem roncsolódott és ki nem lehelte a lelkét. 310-ben a keresztények a sírja fölött templomot emeltek. Később 820-ban, amikor a muzulmánok uralma Egyiptomban is állandósult, a keresztények átmentették Szent Márk testét Velencébe, ahol most is nyugszik a neki szentelt székesegyházban. Így nemcsak a kopt egyház, hanem nyugat és kelet nagyon sok közössége tiszteli őt védőszentjeként és pártfogójaként.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!