6. hang

ApCsel 21,26-32 (Apostol)

Azon időben Pál maga mellé vette a férfiakat, másnap tisztulást végzett, velük együtt bement a templomba és bejelentette, hogy amikor a tisztulás napjai letelnek, akkor mindegyikükért áldozatot mutatnak be.
Mikor azonban a hét nap már lassan letelt, az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban, fölizgatták az egész népet, elfogták őt, s közben ezt kiáltozták: »Izraelita férfiak! Segítsetek! Ez az az ember, aki a nép, a törvény és ez ellen a hely ellen tanít mindenkit mindenütt, sőt még pogányokat is behozott a templomba és megfertőzte ezt a szent helyet.« Vele látták ugyanis az efezusi Trofimuszt a városban, s róla gondolták, hogy Pál bevitte a templomba. Meg is mozdult az egész város. A nép összecsődült, megragadták Pált és kihurcolták a templomból, a kapukat pedig azonnal bezárták. Mikor már azon voltak, hogy megöljék őt, az a hír jutott el a helyőrség ezredeséhez, hogy egész Jeruzsálem zavargásban tört ki. Az mindjárt katonákat és századosokat vett maga mellé, és lesietett hozzájuk. Azok pedig, amikor meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését.

Jn 16,2-13a (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek. Ezt pedig azért teszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, és engem sem. Ám én azért mondtam el ezeket, hogy midőn eljön az óra, emlékezzetek rá, hogy előre megmondottam nektek. Ezeket még kezdetben nem mondtam, mert veletek voltam. Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem, és közületek senki sem kérdezi tőlem: hova mégy? Hanem mivel ezeket mondtam, szomorúság tölti el szíveteket. De én az igazságot mondom nektek: Hasznosabb nektek, hogy elmenjek. Ha ugyanis nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok; ha viszont elmegyek, elküldöm őt hozzátok. Amikor eljön, nyilvánvalóvá teszi a világnak a bűnt, az igazságot és az ítéletet. A bűnt, amiért nem hisznek bennem. Az igazságot, mert az Atyámhoz megyek, és többé már nem láttok. Az ítéletet, mivel e világ fejedelme már ítélet alá esett. Még sok mondanivalóm volna, de most még nem vagytok képesek elviselni. Amikor azonban eljön ő, az Igazság Lelke, elvezet majd benneteket a teljes igazságra.”

Szent Pachomiosz atya

Szentünk Felső Egyiptom Esneh nevű városában született jómódú pogány családban. Pogány nevelésben részesült. Fiatal korában besorozták a hadseregbe, és társaival a Níluson lefelé szállították. Théba városában idegen emberek nagy szeretettel fogadták. Érdeklődésére megtudta, hogy ezek keresztények és igyekeznek sok jót tenni. Váratlanul feloszlatták a hadsereget és ő haza került. Szorgalmasan készült a keresztség felvételére, és megkeresztelkedése után szigorú aszkéta életet élt. Hogy meneküljön az emberek zaklatásától, a hegyekbe húzódott és egy nagy tekintélyű Palemon nevű remete vezetése alatt élt. 10-12 esztendőt töltött így, imádság és munka töltötte be életét. Ezután elvált mesterétől és a tabennai pusztába vándorolt. Itt kolostort épített és minden jelentkezőt befogadott kolostorába. A kolostorok építése után azok belső rendjére is kiterjedt figyelme. Szabályozta a közös életet, istentiszteletet, ruházatot. Mindvégig gondos atyja volt a rábízottaknak. Nehézségei neki is adódtak, külső és belső ellenség szorongatta. Istentől megkapva a jövőbe látás és csodatevés ajándékát 348-ban halt meg egy pestisjárvány idején.

Szent Achiliász püspök

Szentünk istenfélő szülőktől származott. Ő is erre az életre adta magát. Megtanulva a filozófiát és a világi tudományokat, emellett sok jótéttel tette ékessé életét, ezért a thesszáliai Larissza püspökévé szentelték. Részt vett az I. egyetemes zsinaton ahol úgy megszégyenítette a tévtanítókat, hogy csodálatot váltott ki mindenkiből. Visszatérve Larisszába, sok pogány templomot lerombolt és új, keresztény templomot épített helyébe. Sok csodával is ékeskedett. Meghalt 330 körül.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!