8. hang

Róm 4,13-25 (Apostol)

Atyámfiai! Az ígéretet, hogy a világ örököse lesz, Ábrahámnak és az ő utódainak nem a törvény közvetítésével adták, hanem a hitből való megigazulás alapján. Ha az örökösök azok, akik a törvényből valók, akkor a hit hiábavaló és az ígéret semmis. Hisz a törvény haragot szül. Ahol ugyanis nincs törvény, ott törvényszegés sincs. Azért hitből, hogy minden kegyelemből legyen, és az ígéret biztos legyen minden utód számára, nemcsak azoknak, akik a törvényből vannak, hanem azoknak is, akik Ábrahám hitéből vannak, aki mindnyájunknak atyja Isten előtt, amint meg van írva: »sok nemzet atyjává rendeltelek«. Ő hitt annak, aki életre kelti a holtakat, és aki nevet ad a nem létezőknek, hogy létezzenek. Ő reménységgel hitt a remény ellenére, így sok nemzet atyja lett, amint megmondták neki: »Annyi lesz a te utódod«. És nem gyengült meg a hitben, holott már majd százesztendős volt, nem gondolt sem életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére, és Isten ígéretével szemben sem kételkedett hitetlenkedéssel, hanem megerősödött hitében, s megadta a tiszteletet Istennek abban a teljes meggyőződésben, hogy neki van hatalma megtenni, amit ígért. És ezt számították be neki megigazulásul.
De nemcsak rá vonatkozóan írták meg, hogy beszámították neki, hanem ránk vonatkozóan is, akiknek beszámítják, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta halottaiból Jézus Krisztust, a mi Urunkat, akit bűneinkért odaadtak és megigazulásunkért feltámadt.

Mt 7,21-23 (Evangélium)

Így szólt az Úr: „Nem mindenki jut be a mennyek országába, aki mondja nekem: »Uram, Uram!«, csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, vajon nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk-e ördögöket? Vajon nem a te nevedben tettünk annyi csodát?« Akkor kijelentem nekik: »Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok tőlem, ti gonosztevők!«”

Szent Izsák atya

Izsák először egy puszta, helyen élt remetéskedett. Valens császár /364-78/ abban az időben, mint Árius tévtanításának követője üldözést támasztott az igazhitű keresztények ellem. Sok rosszat tett: bezáratta, vagy le is romboltatta templomaikat. Mindezeket hosszabb időn át művelte. Amikor ezekről hallott Izsák atya, elhagyta a pusztát és Konstantinápolyba ment. A császárnak nemsokára ellensége támadt, akik közeledtek a fővároshoz. Valens sereget gyűjtött ellenük és ellenségei felé indult. Izsák háromszor is kérte a császárt, hogy nyissa meg a keresztény templomokat, hogy Isten is megsegítse őt. A császár egy tóba dobatta, amiből élve még senki nem került ki. Izsák atyát Isten megoltalmazta, és a szárazra segítette. Izsák atya buzgón kimutatta a tévelygés igazságtalanságát és vigasztalta, erősítette szavaival az igazhitűeket. Valensnak pedig megjövendölte vereségét a harcban, és hogy tűzhalállal végzi be életét, Mindezek így is történtek. Nagy Teodóz császár, aki nagy tisztelője volt Izsáknak, Konstantinápoly előtt kolostort épített és Dalmátnak nevezte el. Részt vett a II. egyetemes zsinaton, és a kolostorban halt meg 383-ban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!