7. hang

Róm 14,6-9 (Apostol)

Atyámfiai! Aki megtartja a napot, az Úrért tartja meg; s aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, mert hálát ad az Istennek; és aki nem eszik, az Úrra való tekintetből nem eszik, - s ő is hálát ad az Istennek. Hiszen egyikünk sem él önmagának, és egyikünk sem hal meg önmagának; mivel az Úrnak élünk, amíg élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Akár élünk tehát, akár halunk, az Úré vagyunk. Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt fel, hogy holtaknak is, élőknek is az Uruk legyen.

Mt 15,32-39 (Evangélium)

Abban az időben Jézus összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a sokaságot, mert már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni őket, nehogy kidőljenek az úton.” Tanítványai azt mondták neki: „Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt mondták: „Hét, és néhány apró halunk.” Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, a kenyér maradékából pedig még hét tele kosárral szedtek össze. Azok között, akik ettek, négyezren voltak férfiak, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva. Amikor a tömeget elbocsátotta, beszállt a bárkába, és Magadán környékére ment.

Szent Simon és János atyák

Mindketten Szíriából származó gazdag nemes emberek voltak. János nős volt, Simeon nőtlen. Jeruzsálembe mentek fel, hogy a szent keresztnek hódoljanak. A szent helyek annyira megihlették őket, hogy többé nem tértek vissza hazájukba. Szent Gerázim kolostorának szerzetesei lettek és szétválás nélkül együtt küzdöttek a Holt tenger közelében. Később Simeon Emeszába távozott és magát együgyűnek tetette. Az így kapott megcsúfoltatásokat, megvetéseket türelemmel viselte el. Így igyekezett eddig vezekléseit megkoronázni, Isten azonban bölcs szavakat adott ajkaira ás sok csodával dicsőítette meg alázatosságát. Békében hunyt el 590-ben. Társa, János atya a remeteségben maradt, Nem sokkal Simeon atya halála után ő is meghalt a Jordán pusztájában. Együtt kezdték a vezeklő életet, együtt is fejezték be, majdnem egy időben.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!