1. hang

1Kor 4,9-16a (Apostol)

Atyámfiai! Úgy vélem, hogy Isten minket apostolokat utolsóknak állított, mint halálra szántakat, mert látványossága lettünk a világnak, angyaloknak is, embereknek is. Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban; mi gyöngék, ti pedig erősek; ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. Mindez óráig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedümk, nincs otthonunk és fáradozunk saját kezünkkel dolgozva. Ha átkoznak minket, áldást mondunk; ha üldözést szenvedünk, eltűrjük; ha gyaláznak minket, jó szóval felelünk; szinte salakja lettünk a világnak, mindennek söpredékévé mind ez ideig.
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy mint kedves fiaimat intselek. Mert ha tízezer tanítótok is volna Krisztusban, de atyátok nincsen sok, mert Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam nektek életet.

Mt 17,14-23a (Evangélium)

Abban az időben egy ember lépett Jézushoz, térdre hullott előtte, és így szólt: „Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és kínlódva szenved, mert sokszor tűzbe esik, máskor meg vízbe. Elhoztam tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani.” Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig leszek még veletek? Meddig tűrlek titeket? Hozzátok őt ide!” Erre Jézus ráparancsolt, és az ördög kiment belőle, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. Ekkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Jézus azt mondta nekik: „Hitetlenségetek miatt. Bizony, mondom nektek, ha csak akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: »Menj innét oda!« - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. Ezt a fajtát pedig nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel.” Amikor együtt jártak-keltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: „Az Emberfia az emberek kezébe adatik, megölik, de harmadnap feltámad.”

Szent Kallinikosz vértanú

Kallinikosz Kilikiából származott. Szülei istenfélelemben és keresztény vallásban nevelték. Miután felnőtt, szomorúan látta, hogy az emberek sokasága az élettelen bálványokban hisz és azokat imádja. Elhatározta, hogy terjeszteni fogja a keresztény hitet. Megfordult sok városban és helységben, hirdette Jézust és sok pogányt nyert meg a keresztény hitnek. Ankyra városában is ezt tette, amíg a pogányok el nem fogták és át nem adták az ádáz keresztényüldöző Sacerdonus helytartónak. A helytartó, ruhátlanul megverette, majd testébe vasszögeket veretett. Aztán éles szögekkel kivert vascipőbe dugták lábait és a messzire levő Gangrába vezették. Kallinik út közben is folytatta térítő tevékenységét. Július lévén és nagy forróság, a katonák is, a lovak is eltikkadtak, de sehol sem volt víz, amiből ihattak volna. Kallinik imái hatására azonban csodás módon vízre leltek. Felüdülve, tovább folytatták útjukat. Gangrába érve sajnálták megmentőjükét tüzes kemencébe dobni. Kallinik maga lépett derűsen a tüzes kemencébe, s adta át lelkét Krisztusnak. Sértetlenül maradt holttestét a hívek temették el. Vértanúsága ideje pontosan nem ismert, de a nikeai Szt. Theodoté szerint Diocletianus alatt történt a IV. sz. elején.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!