1. hang

1Kor 1,3-9 (Apostol)

Atyámfiai! Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Szüntelenül hálát adok Istenemnek értetek Isten kegyelméért, mely megadatott nektek Krisztus Jézusban, hogy mindenben gazdagok lettetek őbenne, minden igében és minden ismeretben. Mert Krisztus tanúbizonysága megerősödött bennetek, úgy hogy semmiféle kegyelmi adománynak sem vagytok híjával, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít majd titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hűséges az Isten, aki által meghívást nyertetek Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.

Mt 19,3-12 (Evangélium)

Abban az időben odamentek Jézushoz a farizeusok, hogy kísértsék, és ezt mondták: „Vajon szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Ő azt mondta nekik: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfinak és nőnek teremtette őket? És azt mondta: »Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz.« Úgyhogy már többé nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét!” De azok azt mondták: „Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet?” Erre azt mondta Jézus: „Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - hacsak nem paráznaság miatt -, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vett el, szintén házasságot tör.” Erre azt mondták neki tanítványai: „Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni.” Erre azt mondta nekik: „Nem mindenki érti meg ezt a beszédet, csak azok, akiknek megadatott. Mert vannak, akik anyjuk méhéből úgy születtek, hogy nemzésre alkalmatlanok, vannak eunuchok, akiket az emberek tettek nemzésre alkalmatlanná, és vannak, akik önmagukat tették azzá a mennyek országáért. Aki meg tudja érteni, értse meg!”

Az efezusi hét szent vértanú

Mind a 7 ifjú katona volt. Makszimilián, Jamblich, Martinián, János, Dénes, Ekszakusztodián, és Antonin efezusi nemes családokból származtak. Testileg nem voltak rokonok, de mint keresztények a lelki rokonság kötelékeiben voltak hitben és Krisztus iránti szeretetben. Együtt imádkoztak, küzdöttek szenvedélyeik ellen és őrizték tisztaságukat. Décius császár üldözése alatt, amikor a császár Kartagénából Efezusba jött, mindenkit kötelezett arra, hogy az isteneknek áldozatot mutassanak be. Az emberek mentek is a parancsot teljesíteni, de a 7 katona helyette a keresztény templomban imádkozott. Mindezeket tudomására hozták a császárnak, aki bilincsbe verette őket. Néhány nap múlva, méltatlannak ítélve őket a katonai szolgálatra, de mégis sajnálva a fiatal embereket halálra adni, elengedte őket és más városba ment. A 7 ifjú katona pedig követve Jézus mondását, elrejtőzött egy barlangba és készült a vértanúi halálra. A visszatérő császár kerestette őket, szüleiktől tudta meg rejtekhelyüket. Azt a parancsot adta, hogy falazzák be a barlang nyílását. Az ifjak, előbb egymással beszélgetve, Istentől rájuk bocsátott mély álomba merültek és így fejezték be földi életüket. Két titkos keresztény: Tivadar és Rufinus két óntáblára mindent felírt ami a vértanúkkal volt kapcsolatos, behelyezte a kövek közé.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!