7. hang

Ef 1,22-2,3 (Apostol)

Mindent a lába alá vetett, s megtette őt mindenek fölött álló főnek az egyházban, mely az ő teste és annak a teljessége, aki mindeneket mindenben betölt.


Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben éltetek egykor ennek a világnak szokása szerint, a levegőben uralkodó fejedelemnek engedelmeskedve, annak a léleknek, amely most a hitetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan ezek között éltünk, mikor követtük testünk vágyait, s teljesítettük a test és az érzékek kívánságait, és természetünknél fogva a harag fiai voltunk, akárcsak a többiek.

Mk 10,46b-52 (Evangélium)

Abban az időben, amikor tanítványai és nagy tömeg kíséretében Jézus elhagyta Jerikót, Timeus fia, a vak Bartimeus az útszélen ült kéregetve. Hallva, hogy a názáreti Jézus van ott, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Sokan csitították, hogy hallgasson. Ő annál inkább kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és odahívatta. Szóltak a vaknak: „Bízzál, kelj fel, téged hív!” Az eldobta köntösét, fölkelt, és odasietett Jézushoz. Erre Jézus azt mondta: „Mit tegyek veled?” A vak pedig így szólt: „Rabbi, hogy lássak.” Jézus ezt mondta: „Menj, a hited meggyógyított!” Nyomban visszakapta látását, és követte Jézust az úton.

Jn 3,16-21 (Evangélium)

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Ez pedig az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a tetteik gonoszak voltak. Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben vitte végbe azokat.”

Szent Minodóra, Mitodóra és Nimfodóra vértanúnők

A három szent vértanúnő Bithyniában született. Édestestvérek voltak és mindhárman meg akarták őrizni a tisztaságukat. Ezért úgy határoztak, hogy egy magányos helyre, egy magas hegy tetejére költöznek. Itt böjtöltek és imádkoztak, hírük elkezdett terjedni, és emberek keresték fel őket kéréseikkel. A szent szüzek imáira Isten sok csodás gyógyulást vitt végbe.

Abban az időben Maximianus császár uralkodott, Bithyniát Fronton vezér kormányozta. Mindketten keresztényüldözők voltak. Fronton hallott a három szentéletű leányról, elfogatta őket, és előbb hízelgéssel rá akarta venni keresztény hitük megtagadására, később kínzásokhoz folyamodott, melybe mindhárman belehaltak. A vezér máglyán akarta elégetni a szent testeket, ám az égből hirtelen tűz szállt le, és megégette a vezért és a szüzeket kínzó szolgákat. A máglyára pedig eső hullott, és kioltotta a tüzet. Az épségben maradt holttesteket a keresztények temették el közös sírban. Ezek 310 körül történtek.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!