1. hang

Fil 1,20b-27a (Apostol)

Atyámfiai! Mint mindig, úgy most is Krisztus megdicsőül az én testemben, akár élet, akár halál által.
Mert számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. De ha tovább kell élnem a testben, akkor ez gyümölcstermő munkát jelent számomra, és nem tudom, mit válasszak. Ez a kettő okoz nekem vívódást: szeretnék elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez mindennél jobb lenne, tiértetek viszont szükségesebb, hogy maradjak a testben. S erről meggyőződve tudom, hogy maradok és együttmaradok mindnyájatokkal a ti előrehaladástokra és hitből fakadó örömötökre, hogy méginkább dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban, amikor újból elmegyek hozzátok.
Csak éljetek is méltón Krisztus evangéliumához,

Lk 6,12b-19 (Evangélium)

Abban az időben Jézus kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Amikor megvirradt, magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett el: Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, az ő testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és a Zelótának hívott Simont, Júdást, Jakab testvérét, és iskarióti Júdást, aki áruló lett. Aztán lement velük a hegyről, és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából és Jeruzsálemből, valamint Tírusz és Szidón tengermellékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből; és akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész tömeg igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

Szent Kallisztrátosz és negyvenkilenc vértanútársa

Szent Kallisztratosz Kartagéna városában született. A keresztény hitre édesapja nevelte, ő szintén édesapjától kapta, aki a hagyomány szerint jelen volt az Üdvözítő kereszthalálánál. A keresztséget az apostoloktól nyerte el, utána pedig hazatért. Miután Kallisztratosz felnőtt, katona lett. Társai észrevették, hogy keresztény, mert az volt a szokása, hogy éjszaka, amíg társai aludtak, felkelt imádkozni. Jelentették a hadvezérnek, aki maga elé hívatta. Itt bátran megvallotta a hitét, és nem akart a bálványoknak áldozatot bemutatni. Különféle kínzások után bőrzsákba varrták, és a tengerbe vetették, de két delfin a partra vitte. Ezt látva, 49 katona hitt az igaz Istenben. Ezután mindannyiukat kivégezték, Bizáncban szenvedtek vértanúságot Diocletianus császár idejében, 288-ban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!