3. hang

Kol 1,18-23 (Apostol)

Atyámfiai! Ő a testnek, az egyháznak a feje;
ő a kezdet, elsőszülött a halottak közül,
hogy az övé legyen az elsőség mindenben,
mert úgy tetszett az Atyának,
hogy benne lakjon az egész teljesség,
és hogy őáltala kiengeszteljen magával mindent,
ami akár a földön, akár a mennyben van, azzal,
hogy békességet szerzett keresztjének vérével.
Titeket is, akik egykor elidegenedtetek és ellenséges érzületűek voltatok a gonosz tettek miatt, most kiengesztelt az ő emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, szeplőteleneket és feddhetetleneket állítson maga elé. Csak maradjatok meg a hitben szilárdan és állhatatosan, s ne tántorodjatok el az evangélium reménységétől, melyet hallottatok, amelyet minden teremtménynek hirdettek az ég alatt, s amelynek én, Pál, szolgája lettem.

Lk 8,22b-25 (Evangélium)

Abban az időben Jézus tanítványaival együtt beszállt a bárkába, és azt mondta nekik: „Evezzünk át a tó túlsó partjára!” Elindultak. Míg hajóztak, ő elaludt. Közben heves szélvész csapott le a tóra, úgyhogy szinte elmerültek, és életveszélyben voltak. Ekkor odamentek hozzá, és felkeltették: „Mester! Mester! Elveszünk!” Ő pedig fölkelt, és parancsolt a szélnek és a víz hullámzásának. Erre elült a háborgás, és minden elcsendesedett. Akkor így szólt hozzájuk: „Hol van a ti hitetek?” Azok pedig félelemmel eltelve csodálkoztak, és ezt mondogatták egymásnak: „Vajon ki ez, hogy még a szélnek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?”

Szent Evlampiosz és Evlampia vértanúk

Maximiánus császár keresztényüldözésekor sokan, félve a kínzásoktól barlangokba, hegyekbe menekültek. Egy nikomédiai Evlampiosz nevű keresztény ifjú is elrejtőzködött sokakkal együtt, de visszaküldték a városba, hogy szerezzen kenyeret, ám elfogták, és a bíró elé állították. A bíró felszólította, hogy áldozzon az isteneknek. Mivel ezt megtagadta, sőt gúnyolódott a keresztényellenes intézkedéseken, kínzásoknak vetette alá. Isten azonban sértetlenül őrizte meg. Testvére, Evlampia értesült bátyja kínzásáról, hozzá futott, és bátorította a kitartásra. A bíró mindkettőjüket forró olajjal telt üstbe dobatta, de sértetlenül kerültek ki belőle. A tüzes kemence sem vette el életüket. Végül mindkettőjüket lefejezésre ítélték. Evlampiosz maga hajtotta fejét a kard alá, Evlampia útközben meghalt, így nem vágták le fejét. Csodájuk láttán mintegy száz ember tért meg, s részesedtek sorsukban. Ez a vértanúság 303 körül történt. (Más források csak a IV. sz. kezdetét jelölik). Tiszteletük különösen nagy volt Konstantinápolyban.

Ágyazza be Liturgikus naptár RSS-csatornánkat saját honlapjára, hogy mindig az aktuális szakaszok jelenjenek meg az Ön honlapján is!